Noémi egyre türelmetlenebb, több, kutyavonyítással megszakított bemelegítésen vannak túl, amelyek segítettek is, Kristófnak a múltból hozott démonjai miatt szüksége van arra, hogy természetessé váljon egy szeretettel vágyott nő közelsége. Eddig pusztán partnerei voltak, ismerkedik az érzelmekkel töltött szexuális vágy örömeivel. Ugyanakkor a sorozatos, kényszerű megszakítások fokozzák a frusztráltságot, felismeri-e majd, mikor mi esik jól kedvesének.
A lány dönt, visszautasíthatatlanul veszi kezébe az irányítást. Sétáik során észrevette, hogy a kutya lekenyerezhető, szó szerint, bohókásan Hakapeszinek – ha kap, eszi – keresztelte át. Aznap este húsos, porcos füstölt csülökcsonttal lepi meg a westie-t és gazdáját. Terve beválik, a szaftos cupák eltereli a szőrgombóc figyelmét, morgások és a hálószoba ajtajának kaparása nélkül kezdhet munkába a csók királyával.
Lekerül a póló, a blúz és a melltartó, eddig már eljutottak többször, a lány itt szokta feladni, hogy kikapcsolja a külső zajokból a kutya féltékenységének jeleit. A falánkságnak köszönhetően csendben, csak egymás suttogását hallva folytathatják. Benyúl a férfi nadrágjába, ezt is érezte már, amint kitölti a tenyerét.
- Basszus! – Kristóf hangjában a vágy mellé azonnal beül a szorongás.
- Ne menekülj, nem csapom rád az ajtót, ha az első nem lesz fergeteges!
- Akarsz engem? – igyekszik önbizalmat gyűjteni, több-kevesebb sikerrel.
- Iszonyúan, Csókkirály! – kicsatolja az övet, levetkőzteti a férfit. – Te jössz! – Lekerül a szoknya, a férfi megtorpan. A bugyit Noémi veszi le a lehető legnagyobb természetességgel, nyúlfarknyi jelét sem adja, hogy észrevette az elbizonytalanodást. Az ágyra dőlve nem engedi el a párját, húzza magával, magára. Át kell esniük a tűzkeresztségen, a férfi számára minél kevesebb önmaga elvárásaiban történő csalódással, ráérnek utána finomítani Kristóf érzékeit, hogy mire figyeljen a lánynál.
- Ne haragudj! Ez neked rövid volt – mohón, szinte röptében élvez el, olyan hangosan, hogy akár kizökkentheti a házi kedvenc és a cupák bensőséges kapcsolatát. Noémi eldönti magában, ha ez megtörténik, akkor nem marad más, fejbe kell vágnia a csonttal és csak félig gondolja viccesen, de megússzák.
- Finom vagy és kellemes ez a szerszám. – Nem volt ideje többre, mint végre magában érezni és megismerni, hogy édes görcsöt okoz, amikor kontrollálatlan erővel, tövig hatolva szinte felnyársalja, szeretni fogja ezt a férfiasságot. A hátán és a derekánál átkarolva nem engedi el a rajta hasaló férfit. – Erre számítottam. Mikor voltál nővel utoljára? Velem mióta halogatod és közben gyűlt benned a tesztoszteron. Újratöltesz nemsokára és akkor kezdődik az igazi móka, most kiengedted a túlnyomást.
- Tényleg rendben vagy?
- Abszolút – szeretettel mosolyog. A férfi önbizalmát nem megjátszással, színházi orgazmussal, hanem őszinteséggel töltheti újra.
- Édes vagy – Kristóf mégis kihámozódik és mellé fordul, miközben nem vesztik el a szemkontaktust. – Segíts nekem!
- Ezt már megbeszéltük, nem segítségre van szükséged, pusztán új szokásokra és más elvárásokra, illetve, hogy ne ragadj bele a teljesítési kényszerbe. Még egy lepedőakrobatának sem sikerül nap mint nap ugyanazt nyújtania.
- Volt dolgod ilyennel?
- Nyugi, rövid ügy volt! Az érzelmi csakráit teljesen bezárta, talán a szakmája miatt kérgesedett meg, védőügyvéd volt. Bár azt mondta, hogy a szakvizsgájáig nem akar elköteleződni, gyakornok volt, de inkább munkamániás és a nőket eszközként használta a saját egója építéséhez. Ezt bírod egy hónapig, aztán tovább állsz olyan férfi felé, akinek a szíve is megnyílik. – Arról hallgat, hogy az egy hónap alatt naponta kufircoltak, a pasi a saját libidója által hajtva profi csábító volt és szinte mindent tőle tanult a szexről, a fesztelen, nyitott hozzáállást, „mint egy pohár vízhez” – ahogy Zsolt mondta, azt is.
- Hiányzol ismét. Igazad volt, nemsokára … - ismét megcsókolja a nőt. – Amióta megpillantottalak, vártam erre. Mi lesz most? Noncsi, a kezeim között még nem élvezett nő, ügyetlen vagyok.
- Butaság, talán maximalista. Mit vársz egy női orgazmustól, hogy sikítva plafonig rázza a csípőjét?
- Nem is tudom – gondolkodik el.
- Ne várj semmit, csak élvezd a látványt! Kristóf! Tényleg ne várj semmit, carpe diem, add át magad a pillanatnak! Egészséges, normális, figyelmes férfi vagy és szeretlek. Gyere! Lassan, nagyon lassan és nézz a szemembe! – oldalra fordul, széttárja a combjait, hogy a férfi hozzáférhessen.
- Így akarod?
- Igen. Szólok, ha valami nincs sínen, bízz bennem! Azt tedd, ami neked is jó, nem kell jóga mozdulatokban erőlködni. – Míg beszél, a férfi félútig jut. Behunyja a szemét, elmerül abban, hogy lángra lobban a teste.
- Gyönyörű vagy! De ez veszélyesen izgató.
- Állj meg! – Kristóf fenekére helyezi a tenyerét, úgy irányítja a tempót, most stop táblát mutat. – Ne mozdulj, engedd, hogy csak én tegyem! – aprókat csusszan oda és vissza, közben meg-megáll. Kristóf arca rizikót rejtve feszül meg, eltávolodik tőle.
- Baj van? Mit csináltam rosszul?
- Te? – kedvesen kérdez vissza. – Semmit túl izgató vagy, ha ez baj. Játszani szeretnék még.
- Biztos, hogy rendben vagyunk?
- Teljesen, de legyen ez középtáv és nem sprint, érezni akarlak tovább! Ahogy keményedsz bennem. – Visszacsúszik a férfire, még annyira sem, ahogy az előbb. A tenyere továbbra is mozdulatlanságot kér. Csúszdázik egy kicsit magával és kíméletesen a férfi fallosszával. A túlfeszített húr, mint mindig, most is robban. Hirtelen, számára is váratlan, kontrollt vesztett pillanatban legyőzhetetlen lendülettel fordítja hanyatt a férfit, kimerítő csípőtánc elégíti ki hetek-hónapok hiányát.
- Basszus! Ez ilyen is lehet? – Kristófnak nincs ideje követni a rajta ülő nőt, amint magába szívja, robban bele ő is. A kérdésre ezt követően jut hangja. Beletúr Noémi tarkójába, így húzza magához a hála csókjára.
Ekkor hallják meg, hogy a cupák elfogyott, ám fogalmuk nincs, mióta kaparja a kutya az ajtót, csendben van, ami azt jelenti, hogy túljutott a nyüszítő-vinnyogó stádiumon is, halad a megadás felé.

Olvasnád a teljes novellát?

Szerzői csoportomban megteheted Párkapcsolat - Csokrok nélkül, zárt csoport