Hétről hétre csökken az előjátékra „pazarolt” idő, délután különösen, a hazáig tartó utat használja ki, szóban, csókokkal a piros lámpáknál és Viki combjához ragad a tenyere, fel-felcsúszva a sóvárgást élesztő csiklandós területig. A lakásban türelmetlen, önmaga tökéletesen harcképessé válik. A zakója már kigombolva, a nyakkendő meglazítva.
- Vedd le rólam ezt a szart! – A nyakkendőre gondol, miközben Viki blúzát fejti le, nem hagy választást, a nő feladatává az ing kigombolását teszi. A hálószoba használhatatlan, Viki nem fogadja el, hogy a gyerekei lepedőjén szeretkezzenek.
A behatolás lassú és mély, az út végéig érő, a befejezés szinte felöklelő, időnként fájdalmas a nőnek, de Zsoltot ez sem érdekli. „Finomabban!” – hiába kéri Viki.
– Mindjárt túl leszel rajta, akarlak mindkettőtöket! – érkezik a válasz.
Zsolt másként jár a világban, állapotos kismamákat látva azon gondolkodik, hogyan lépnek azzal a terebélyes hasukkal. Türelmetlenül várja, hogy Vikit így lássa. Éjjelente beoson mellé a dolgozószoba kényelmetlen, egyszemélyes ágyára, nem telhet el nap az apajelölti feladatok teljesítése nélkül. Zsolt visszalép a régi énjébe, tervez, dönt és cselekszik.
Rendszeresen besettenkedik éjfél körül, amikor bezárja az utolsó aktát, a gyerekek lefektetése után muszáj pár órát dolgoznia. Vagy kora reggel érkezik, munkába indulás előtt.
- Korábbra állítod az ébresztőt? – Az ablak lehúzott redőnyén fény szűrődik be, Viki innen tudja, az éjjel melyik szakaszában ébreszti.
- Csak húsz perc, de nem kell korábbra állítanom. Gyereket akarok csinálni.
- Aludni szeretnék, hagyjál néhány éjszaka, kérlek! Kimerülten a baba sem jön össze.
- Nem kell ébresztő, felkelt valami, vágyom rátok. Egy-két hónap, Kicsim. Nem várhatunk éveket. Hiányoztál. – Elkopik a szó. Bebújik Viki mellé, átkarolja, Viki nem érti hogyan, kész az együttlétre. Azonnal behatol, keményen megbassza a feleségét, befejezi az aktust, betakarja Vikit. Vikinek nemhogy orgazmusa nincs, öröm nincs a szexben, úgy érzi a fogantatásért, Zsolt számára, Zsolt gyerekéért kell léteznie. - Fel akarlak csinálni! Érezni, ahogy átvesszük az uralmat feletted! – Viki elfogadja, hogy nem a párja van vele, hanem az apa. Kárpótolják, biztonságot adnak a gyerekcsináló szeretkezések utáni csókok, ölelések – Milyen törékeny vagy, hogyan hordod ki a babákat? Hogy lesz erőd etetni? – Viki izgató mellei, amik a szex tárgyai voltak, a gyermekét fogják táplálni. Felfoghatatlan és ámulatba ejtő.
- A mammutokkal nem küzdhettek a nők, Szívem. Az volt férfi feladat, ez a miénk. – Ámulatba ejtő az is, hogy Vikit nem ejti ámulatba. Átveszi Zsolt tempóját, idomul ahhoz, hogy el kell felejtenie a játékos ki-besiklásokkal telt szikrázó perceket. Várja és örvénylik benne, ahogy Zsolt mélységeket szánt fel az ölében, gyakran naponta kétszer. Zsolt libidója nem szab akadályt a tömény babaprogramnak.
Éjjel Viki eljut a második kielégülésig, nem akar harmadikat, Zsolt azonban csillapíthatatlan.
- Add meg nekem, Kicsim! Ma este ott lehetek a tested mélyén. – Vagy: „Fogadj be! Hadd bújjak el valahol benned!” – Így telnek a korábban lángoló percek. – Ne haragudj, Kicsim! Kell a baba, alig várom. Sok vagyok? Nem tudok többet veled lenni.
- Türelmetlen vagy, Szívem! Zaklatott. – Fárasztóvá válik Zsolt igyekezete, észrevétlenül szökik el az intimitás az édes percekből. Csendesíteni szeretné a görcsössé váló buzgalmat, fullasztóvá válik a gyereknemzés. Amikor megismerkedtek, Zsolt hamarabb beszélt a gyerekről mint a szerelemről. Saját fiúk, lányok, család nélkül Zsolt elveszett lenne.
Olvasd a facebookon a Csokrok nélkült már az inkubátorban, a kézirat elkészülte során!
