fotó: Pixabay

Kicsúszott a talaj a lábam alól. Arra számítottam, hogy Gábornak hízelegni kell, győzködni a swinger klub meglátogatásáról. Ehelyett egy olyan pasival élek, akit nem feszélyez a nyílt ill. a többes szex. Biztonságos, védelmező kapcsolatunkban a férjem klasszikus neveltetése, ragaszkodása a monogámiához, jelentette volna az oltalmat, mégis a szabad akarat örvényébe zuhantam. Az én térfelemen pattogott a labda. Kizárólag rajtam múlott, nekem kellett elhatároznom, csak én dönthettem, belevágunk-e életünk legképtelenebb szexuális kalandjába. Egyedül maradtam a kétségeimmel, tudtam, hogy a párom távol tartja magát a nyomulás látszatától is, visszamondta volna a klub lehetőségét, ha megosztom vele félelmeimet. Visszatartani nem fog, ám biztatni sem.

Laza, felhőtlen ábránd, fantáziajáték volt, milyen lehet, amikor idegen, netalán zsúfolt környezetben, idegen férfi simogatja meg a karomat, a mellemet, a combomat? Reális tétté vált, megszűnt a gondtalan képzelet. Nemcsak megfontolt elhatározást követelt, hanem önismeretet hozott felszínre eddig járatlan mélységekből. Valóban akarom, akarom vagy pusztán elviselném? Meg lehet-e válaszolni a hálószobádban, a fantáziád alapján? Azt igen, hogy az elképzelés taszít, szóba sem jöhet a gyakorlati megvalósítás. De ezt nem éreztem, a piros lámpa nem gyulladt ki bennem, hetekig utaztam a bizonytalanság hullámvasútján. Voltak hajnalok, amikor másnap rohantam volna a klubba, és voltak ésszerű nappali gondolatok, amelyek elzárkóztak a közvélemény által kitaszított világtól.

Ismét szörföztem a klubok internetes oldalain, ahogyan a könyvem megírása alatt több tucatszor megtettem. Egyetlen képből ráismerek, hogy Budaörsön kalandozom-e virtuálisan vagy Mátyásföldön. Most más értelmet kaptak a képek. Azokon a kanapékon fogok ülni, abba a jacuzziba fogok csobbanni? Én? Milyen ruházatban? Mikor? Kik előtt, kik bámulnak majd? Két gyermekünk van, nem huszonévesek vagyunk, fiatalok fognak maguk közül kinézni? Akár voyeurnak tartani minket? A magamban megfogalmazott válaszok nyomán a hideg futkosott a hátamon. Mégis szakadatlan volt a mágneses hatás: milyen lehet kipróbálni? Képes lennék-e felszabadulni? Megmerném-e tenni, mernék-e szexelni mások szeme láttára?

fotó: Pixabay

Számtalan kérdésre gyorsan, megnyugtató választ kaptam a közösségi oldalon, hozzánk hasonló korú, sőt idősebb swinger párok tárták elénk saját példájukat, megszűntek az éveink miatti fenntartásaim. Azonban nem enyhültek az intimitás áthágásával kapcsolatos kétségeim. Továbbra is magamban kellett őrlődnöm. Nem hozhattam szóba az édesanyám, de a legközelebbi barátnőm előtt sem, a férjem tapintata esélyt sem adott volna a folytatásra, ha tudomása lett volna a bizonytalanságomról.

Úgy döntöttem, apró lépésenként haladunk, apró döntéseket hozunk. Swinger capuccino, jussunk el eddig! Mi is ez? Utcai ruhában, folytatási kötelezettség nélkül körülnézhetsz a klubban, a helyiségekben, ahol esetleg később vetkőzni fogsz. Természetesen az éles műsor, az esti parti kezdete előtt. Talán ez vállalható. Vagy mégsem? Ez sem? Egy évvel ezelőtt kéziratot írtam, most a valóságot tervezem, hogy átlépem egy igazi klub küszöbét? Igen! Ha ettől is félek, akkor dobjam ki az összes vad fantáziámat, vágyamat a kukába! Mikor menjünk? A családi naptárunkban két hét múlva, egy hétköznap pirossá lett karikázva, az első lakásunkba történő beköltözés emléke minden évben. Akkor vagy soha! Ha addig képtelen vagyok átlépni a saját szégyenlősségemet, akkor örökre el dobom a többes szexről szóló ábrándjaimat - kristályosodott ki bennem a döntés, vált határozottá a vízválasztó nap.

Fixálódott az időpont. Mit vegyek fel, miben fogok menni? A munkám során farmertől a kiskosztümig a női divat fél repertoárját hordom. De akár nadrágban vagy tweed kosztümben nevetséges lennék egy szexklubban. A színházi látogatásokhoz választott kisestélyik sem illenek a környezethez, sem az alkalomhoz. Komikussá vagy szánalmassá nem teszem magamat azzal, hogy már a belépésemkor lerí rólam, olyan bizonytalan vagyok, mintha egy aggszűz menne villámrandira. Az önbizalom öltöztet, egy rosszul választott ruha lenulláz. Napról napra telepedett rám a megkönnyebbülés: nincs mit felvegyek, nem vágyom viselni a ruhatáram egyetlen darabját sem, következésképpen otthon maradunk. Közeledett a kitűzött nap, közeledett a végső, nemleges elhatározás. Próbáltam ruhát keresni - túl sportos, túl visszafogott volt, túl elegáns volt, egyszóval sorban találtam meg a kifogásokat.

Jártamban-keltemben street food gyorsaságú ebédre volt időm, ezért tértem be aznap délután a plázába, és a tavaszi cipőmet is muszáj volt újra cserélnem. Ebéd után futtában indultam a cipőbolt felé. Mit láttam? Szédítően csinos koktélruhát viselt egy kirakatban a műanyag bábu. A kérdést, amely mögött hetek őrlődése, bizonytalansága búvott meg, egy pillanat alatt megoldotta a kirakati bábu. Akartam azt a ruhát, a swinger capuccinóra akartam. Biztosan, minden kétség nélkül tudtam, hogy az általam, Gáborral kettőnk számára kijelölt határnapon benézünk a klubba. A partira még nem maradunk, következő lépésünkről a látogatás után határozunk.

Hetek gátlásos, szemérmes kérdéseinek holtpontján mi lendít át egy nőt? Egy ruha! Amit magán akart tudni, ami kiemelte az alakját, és a swinger klubban nem szégyenli hirdetni, hogy hajlandó lenne idegen pasik előtt levenni.

fotó: Pixabay

A párom autójával indultunk, este harminc-negyven percig tartott átérni a városon. Szeretek a Fordban utazni, ragyogóan tiszta. Férfiként többet törődik a kocsijával, az őt gyakran kísérő ügyfelek miatt muszáj, másrészt én hetente gyerek- és kutyaszállító taxiként funkcionálok. Csokik maradványai, fagyi nyomok, rágógumik, itt-ott fekete szőrszálak csúfítják a kárpitomat, tisztaságot a szervizelések után élvezhetek pár napig, Gábor ilyenkor a piperetakarításról is gondoskodik.

Sebességet váltott, néztem az ujjait. A férjem ült mellettem, akinek a legapróbb mozdulatait ismerem, napra pontosan megmondom, mikor vágott körmöt. A férfi, akinek igent mondtam az anyakönyvvezető előtt. Ugyanaz volt, aki tegnap este, és mégis más, A FÉRFI volt, akire bármikor rábízom magam, az egyetlen, akinek védelmében még egy swinger klubba is bemerészkedem. Az eltelt években megszokottá vált, eltompult az általa nyújtott oltalom tudata. Akkor este kontúrosan, élesen hasított belém a biztonság érzése. Bármi történik ezt követően, bárhogy döntünk a társas szex folytatásáról, megérte belevágni. Az összetartozás felidézését, új lendületét mintha máris ajándékba kaptuk volna az sw világától.

Magamra zártam a kocsi ajtaját, Gábor kezén kívül a főváros fényeiben merültem el, meglepően nyugodt voltam annak ellenére, hogy elképesztő kalandba vágtunk bele. Nem figyeltem, merre tartunk, külföldi nyaralások és hosszú hétvégék utazásainak emléke élt bennem, amint beülök házunk előtt az anyósülésre, és a sofőröm pontosan a megadott címre szállít. Lekanyarodtunk a nullásról, perceken belül mintha száz kilométerre jártunk volna országunk szívétől. Vidékies portákkal övezett utcába hajtottunk be. Egyetlen ház volt kivilágítva.

Nyugodtan, kiegyensúlyozottan léptem ki az autóból, feszültség helyett önkéntelenül kamaszos csintalanság szállt meg. A kapuból tisztán láttuk, hogy jó helyen járunk, a neten lévő képekről ismert színes-fényes üvegtéglák összetéveszthetetlenek. Én találtam ki az időpontot, én foglaltam helyet telefonon, Gábor eddig passzív kísérő volt. A helyszínen a kérésem nélkül, spontán vette át az irányítást, becsengetett, a kapunyitó berregése jelezte, hogy indulhatunk egy izgalmas, izgató, ismeretlen világba.

Közvetlen, fiatal nő vendégmarasztalóan kínált hellyel és itallal a bárpultnál, elnézést kért, mert a házigazdánkra pár percet várni kellett. Mire  a capuccinok elfogytak, megérkezett a tulajdonos. Mi a fene? Kicsíptem magam, izgultam, sminkeltem... és egy lezsernél is lezserebb pasi fogadott minket, laza fekete pólót és papucsot viselt. Úgy nézett ki, mintha csupán egy tévésorozat reklámja alatt a nappalijából kiugrott volna köszönteni a régi barátait. Kamaszos könnyedségemet az utcán hagytam, agyamat ekkor már az akarok-e itt lenni kérdés uralta. Háttérbe húzódtam és maradtam, éles szorongásomat a férfi otthonosságot sugalló hangulata perceken belül tompította.

fotó: Pixabay

Szívélyes idegenvezetőnk a földszinten lévő jacuzzitól a tetőtér eldugott zugaihoz navigált, közben részletesen megmutatta a gyönyörök ezer helyét. Gábor kérdezett, az összes csücsökbe, sarokba, szögletbe benézett. Én időnként menekültem volna, olykor eszembe jutott, hogy legközelebb már nem a csipkeruha lesz rajtam, amibe a kirakati bábun szerettem bele. Alaprajzot ma sem lennék képes rajzolni a felfedezett térről, annak ellenére, hogy az interneten, bloggerek tollából is többször olvastam a helyről. A csigalépcsőn mindenesetre nem gurultam vissza, csupán megcsúsztam, elfelejtettem, hogy harisnyában vagyok, a cipőket a lépcső alján pakoltuk le.

Ködös, szorongó emlékezeten keresztül rémlik a hatalmas közösségi ágy, a szexhinta, a tantra ágy, a nőgyógyászati vizsgálóasztal. Szelíd, szolid nőhöz illően háttérben maradtam, ennek oka nem a félszegségemben keresendő, hanem a hullámokban rám törő bizonytalanságban. Három dolog nyugtatott: Gábor kíváncsi magabiztossága, vendéglátónk természetes közvetlensége - van benne tapasztalata, hogyan fogadja az új érdeklődőket -, és a legfontosabb a félhomály volt. Sétánk során fantáziámba vissza-visszatért, hogy itt-ott, mindenhol párok, kisebb csoportok élvezik egymást. A jótékonyan beburkoló halvány világításnak köszönhetően nem látszott, amikor percekig paprikavörösre vagy hósápadtra változott az arcom.

Az ismerkedés végén újabb koktél, a páromnak újabb ásványvíz következett a bárpultnál. (Ne feledjük, ő vezetett!) Ekkor már én is megtaláltam a szavakat, visszanyertem képességemet a hangadásra. A fekete pólós férfitől hiánytalanul választ kaptunk még a ki nem mondott kérdéseinkre is, valamilyen megmagyarázhatatlan okból bizalom teremtődött a fesztelen, egyszerű pólót és papucsot viselő tulajdonos iránt, aki garanciát jelent a vendégek biztonságára.

A kocsiba beülve szavak nélkül tudtuk, hogy visszajövünk élesben.