A franciaágy felavatásában sem az idő, sem a türelmetlenség nem sürgeti őket. Vörösbort hoznak magukkal vacsora után és Viki választ filmet.
- Gyere, Cica! A tiéd vagyok – Lalo hanyatt dől. – Tégy, amit akarsz, nálad az irányítás! – kirobbanó a mosolya.
- Ez most egy újabb feladat?
- Nem, csak lusta vagyok – nevet hangosan.
Vikiben most tudatosul, hogy pólóban fogadta, eddig otthon nem viselt, most azonban ki kell hámozni belőle. A nő tenyere elindul a bőrén. – Ne siess! – súgja Lalo. Tekintetük kölcsönösen cinkos, vidám és kihívó. – Ezt csináld még egyszer!
- Mit tettem? – tanácstalan.
- Picit kinyújtottad a nyelved. Észre sem vetted? Ez az! – telődik kéjjel a hang, bár van még benne tartalék. Viki kezei a póló alatt áthaladtak a hason, a mellkas aljánál jár, először tapint csontos keménységet, a bordákat, az út másik fele még előttük áll. Lalo a nyelvére vágyik, tarkójánál fogva húzza magához a száját, izzón, forrón, hevesen, habzsolva csókol, csókcsatába vonzza Vikit is. – Iszonyúan kívánlak, kis szakácsnő! – ezzel el is engedi. Tovább élvezi, amint a nő tenyere tapad hozzá és fedezi fel a bőrét mielőtt elveszíti a pólóját. Meztelen mellkasához karolja a lányt, átfordítja, Viki kerül alulra. – Vetkőzz, hadd lássalak! Ne kapkodj, játssz nekem! – gyönyörködik a 3D-s élő moziban. A melltartót ő csatolja ki. Újabb pördülés, ismét Viki térdel felette. Karjait a tarkója alatt behajlítva, pimaszul, magabiztosan és csábítóan tartja szemmel Viki arcát, miközben a lány játékos mégis vadító pillantások között lassított felvételként, vontatottan húzza le a shortot, ám pusztán azt. Az alsónadrágon keresztül kényezteti. – Ne gonoszkodj! – mosolyog rá.
- Várod már?
- Hogy a picsába ne! – a kedveskedésbe türelmetlenség vegyül.
Viki Lalo ágyéka felett tornázza le magáról a bugyit, csupán azt. A férfi tudja, hogy szabad az út, mégsem láthatja. A bugyit a férfi tarkó alatt várakozó tenyérbe helyezi. – Baj lesz ebből, kezdesz szemtelen lenni – incselkedik.
- Biztos? – felvillantja a nyelve kis darabkáját, nyilvánvalóan nem véletlenül.
- Ezt akartad? – Ugyanúgy tapad össze a szájuk, ahogy pár perccel korábban. A viszonzott birtoklás hevesebbé válik, egyként forgolódnak, pörögnek, ölelnek. – Vedd le azt a szoknyát! – Lalo ismét az alul lévő, nézelődő, birtokló pozíciót veszi fel. A testcsata közben az alsója már lekerült. – Gyere, Cica! Gyere! Hiányzol! – lovagolni hívja magára a nőt. – Ne csak a csípőd járjon, hajlongj egy kicsit! – Kezdetben nézi, aztán be kell csuknia a szemét, Viki elindítja az észvesztő kígyózást, amiről Lalo eddig csak sejtette, hogy képes rá. Nem a csípője jár le-fel ütemesen vagy változó ritmusban a férfin, a törzse hullámzik. A mellét előre tolja, majd visszahúzza, a mozdulat végighalad a gerincén, ezáltal változik a dereka, a csípője emelkedése vagy süllyedése. A látvány is izzasztó, közben akarva-akaratlanul a hüvelye is kicsit megemelkedik vagy visszasüllyed, előre- , hátra mozdul a férfin. Behunyt szemmel kiszámíthatatlan, hogy a következő pillanatban miként fogja masszírozni. Ezzel a csábítással egyetlen dolgot lehet tenni, kimaxolni. Az utolsó pillanat előtt kettővel fordítja hanyatt Vikit, a lány megérdemli, hogy erőteljes, férfias lökések reptessék el.
Viki mellé dől el kimerülten, később oldalra fordulva felkönyököl, hitetlenkedve nézi Vikit.
- Mire gondolsz?
- Ez a Pápai tényleg egy hatalmas barom.
Olvasd a facebookon a Csokrok nélkült már az inkubátorban, a kézirat elkészülte során!
