Lalo az utolsó tálakat igazgatja a mosogatógépben, előtte guggolva. Viki mögé térdel. Ujjaival benyúl a pólója alá, tenyere leheletnyit érintve ráérősen halad felfelé, lefejtve a pólót a férfiról, aki nem mozdul a földről, a mosogatógép tetejébe kapaszkodva leszegi a fejét, kínálva magát a cirógatásnak. Reméli a folytatást, nem csalódik, Viki nyelve indul közvetlenül a nadrág felett a gerincén, nemcsak nyalakszik, hanem meg-megállva köröz is. – „Folytasd, Cica! Lágyan, ahogy szoktad!” – A nő ajkai elérnek a nyakához, Viki már áll, úgy hajol rá. Két keze a gerinc két oldalán húzódó izomoszlopokat fogja ujjai közé, neki erőnek tűnik, a kiképzésekben edződött férfinek kellemes. Tapintottál már olyan gerincet, ami két domb között egy völgy - terepviszonyokká formálódott? Vikinek hozzá kellett szoknia, meg kellett tanulnia, miként szorítsa masszírozás közben. A hangok és az elernyedt testtartás jelzi, hogy célt ér. Pajzánkodna tovább, felpattan a konyhapultra, lábai közé kulcsolva húzza közel a felcsigázott férfit, majd törökülésre hajazó terpeszt nyit, a széttárt combok és a hajlított térd Lalo derekára vezeti talpait. Az ötlet, a gondolat egyértelmű.

- Közhelyes, ennél színesebb a fantáziád – Lalo visszautasítja.

- Miért? – csalódottan húzódik vissza a kezdeményezésből.

- Minden második ponyvaregényben dugnak a konyhapulton. Használd a fantáziád, színes!

- Basszus! – morogva ugrik le a földre.

- Figyu, Cica! Közhely és kész, ahogy a liftben kettyinteni. Ölbe kaplak, húsz sec alatt bent vagyunk a hálóban, és a misszionáriusnál pompásabb dolgokat művelünk, már a hallban ledobhatlak a kanapéra. – Megteszi, amit mond, emeli Viki derekát, aki felpattan rá, Lalo megtartja.

- Egy… , kettő… , három… - tizennyolcig számol, amikor a franciaágyon landolnak.

- Mondtam, hogy húsz sec – csipkelődik Lalo. – Tejszínhab eperrel, arra se gondolj! Cifrább a képzelőerőd.

Intim játékszereiknek Viki vett egy díszes dobozt, aztán nagyobbat, mára kettő van. A fiók, amiben tartják, akkor nincs teljesen betolva, ha a lány újdonságot csempész bele. Zsolt kereste és tágította Viki határait, időnként átlépte. Lalo megvárja, amíg kedvesében ébred fel a kíváncsiság. Szavak, megbeszélés nélkül alakult ki a jelzésrendszer, a nyitott fiók, amiben meglepetés lapul. „Csiszolódnak” – ahogy a vőlegény Dokinak mondta. Előveszi az első dobozt, ebben van az „alap szett” is, amit Viki Zsolttól ismer, szemmaszk, selyemsál és bőrcsíkok bokrából álló rövid ostor. A nőre felkerül a szemmaszk, kezdetét veszi a csintalankodás.

- Vetkőzz! – elég egyszer mondania. Izgató elképzelni, amint a férfi nézi. Lent van a melltartó is. – Folytasd! Mindent! – Lalo ráhasal, lazán, hogy a nőnek legyen helye mozogni, Viki így húzza le magáról a bugyit. Közben Lalo szorosan ráfekszik, Vikihez nyomja ágaskodó férfiasságát. Kissé oldalra fordítja a nőt, a háta mögött kötözi össze csuklóit. Selyemsálat használ, nem bilincset, törné kedvese bőrét és nem a keménysége fontos, hanem a tehetetlenség, amit a puha anyag ugyanúgy megteremt.

Viki hallja, amint nyitja ki a másik dobozt, türelmetlen tűzben égve vár, milyen érzés lesz az új játékszer, Lalo kezei között biztonságban van.

- Ezt nem! – Erre nem számított. A férfi leveszi a szemmaszkot és szabadon engedi.

- Nem igaz, hogy nem tudod óvatosan használni. Van olyan, ami nem járt a kezedben?

- Nincs, de a bimbószívó kiszámíthatatlan. – Egy gumilabdacs a végén apró tappanccsal. – Hidd el, nem neked való!

- Mit tennél, ha egy nő valamilyen nyomozás során ezt akarná tőled? – felül, magára borítja a takarót. Nemcsak csalódás, hanem megalázó, ha visszautasítják az erotikus játékra való felhívását.

- Cica, biztos kézzel bánok vele. Használnám, ha egy perverz csajból ezzel szednék ki információkat. Bármit megkaphatnak, többet is. De téged nem akarlak ezzel látni. - Viki mellé ül, átöleli. A csalódásánál több tükröződik párja arcán, szégyen, mintha jeges vízzel nyakon öntötték volna. – Nincs semmi baj! Ezt vegyük el! – tapintatosan húzná el a takarót a meztelen nőtől, aki nem hagyja, kapaszkodik a textilbe. – A picsába! – derült égből válik parancsolóvá. – Tedd amit, mondtam! – Viki összerezzen, a pléd lehullik. – Feküdj vissza, ahogy voltál és ne hisztizz! – Viki nem moccan. Matatást hall a fiók felől. A bőrcsíkokból álló ostort húzza végig a hátán, nem fáj, de ez mindig ijesztő. – Csapjak? – fenyegetően kérdezi. Viki azonnal megteszi, amit a férfi mond. – Ügyes vagy! – Visszakerül a szemmaszk és megkötözi ismét a nő csuklóit. - „Mi a fene ez?” – Viki hűvöset érez a mellén, biztos síkosító, majd rezeg rajta valami. Lalo átcsúsztatja válla alatt a karját, így öleli és közben ujjvibrátorral serkenti, amit Viki kért, a cicijeit. Viki extrán vadítható pontja kiemelkedik, megduzzad, bimbóerekcióra képes, érzékeny belépő a kéj világába. Pusztán a fantázia szab határt erotikus kíváncsiságnak, ötleteknek eleget tenni, a tapasztalat megszerezhető.

- Mi a fene van nálad? – Viki mámorosan kérdezi.

- Mire gondolsz? – édesen évődik.

- A kezedben, amitől ide dőltem.

- Ne türelmetlenkedj! Meglátod, amikor leveheted a szemmaszkot. De ígérem, ma semmit nem kell kétszer mondanom! – felülteti menyasszonyát a vágy villamosára.

- Basszus! – izgalomtól és szorongástól rándul görcsbe a gyomra.

- Nyúlj le! – egyik kezét elengedi, másikat a derekához köti. – Ez az, csak így – a csiklónál megállítja. – Tudod, mi a dolgod! – a bőr ostor le-fel jár a hasán, gyökerében elfojtva minden ellentmondást vagy halogatást. A ciciket a férfi továbbra is gondoskodás alatt tartja, így érkezik meg Viki első kielégülése.

- Most már mutasd meg!

- No, no! – Viki nem látja, de mégis látja, ismeri a fej ingatását, ami a szótagokat kíséri. – Várakozz csak, baby! – Ismét összekötözi a nő csuklóit a háta mögött. Teljesen tehetetlenné válik, nincs befolyása arra, mi történik a testével, pusztán a vőlegényében bízhat és bízik. Lalo szétnyitja a combjait, a nő öle feltárva hívogatja. Vikinek védtelenül, vakon akkor is be kellene fogadnia, ha nem akarná. De akarja, vágyja, kívánja. És eközben az ostorcsíkok újra táncot járnak a hasán, mellén, a Vénusz-dombján, Lalo nem húzza, hanem forgatja őket. Orgazmus vakon 2.0 és nincs vége. A férfi helyett valami kemény hatol belé, nem mélyre, ám a meglepetés erejével hatásosan – 3.0, kezd kimerülni a bőr játékszer másik végétől, a nyelén lévő gömbtől.

Lalo elengedi a csuklókat, leveszi a szemmaszkot, megcsókolja kedvesét, Viki úgy karolja át és préseli magához a mellkasát, mintha ott is eggyé szeretne vele válni.

- Gyerünk, Cica! – gyengéden súgja, amikor a kölcsönös, együttes élvezet előtt utoljára teszi magáévá az ölét. – Vadmacska, néha egy oroszlánkirályra van szükséged.

- Neked meg egy szelíd, doromboló cirmosra.

- Ajándék vagy – utolsó csókkal válnak szét, mielőtt Lalo kidől pihenni. Csiszolódnak egymáshoz.