fotó: Pixabay

A nethuszárok nem kerülnek el minket, sem engem, sem erotikus írásokat publikáló szerzőtársnőimet, írókat és bloggereket. Azt gondolhatnátok, konkurencia, vetélkedés van köztünk, pedig közvetlen, kommunikatív viszonyban vagyunk. Ki mással beszélhetnéd meg dühítőbbnél dühítőbb tapasztalataidat, mint a sorstársaiddal? Heti két ismeretlen csibész, alap, hogy bosszantsa az életünket.

Íme, megérkezik a következő:

- Szia! Bocs, hogy ismeretlenül zavarlak, tetszett a könyved. - "Tetszett a könyved" - ez új, általában arra sem veszik a fáradtságot, hogy elolvassák. Az idegen férfi átmegy a három-négy tesztkérdésből álló vizsgán, valóban olvasta a regényt.

- Nagyon köszönöm - lezárom a semmitmondó, nyúlfarknyi chatelést.

Azonnal bejelöl ismerősnek, elfogadom.

- Kösz, hogy visszajelöltél - ír rám búcsúzóul.

Másnap este kilenc körül fut be ismét: - Nem zavarlak? - Nem utasítok nyersen vissza senkit, nem szokásom és így tanultam a szerkesztőmtől. Amikor az írói profilom nyitva van, olyan, mint a kereskedelemben, fogadom a vevőket. Érdeklődik a könyvről, arról, miért ezt a témát választottam. Szóba kerül a család, miként illesztem be az írást a napirendembe. Határozott, de nem tolakodó, lendületesen viszi tovább újabb és újabb utakon a chatelés fonalát.  Érzem, hogy nyúlik az idő, mégsem zárom le a párbeszédet. A szexre tereli a szót, általánosságokat kérdez, nem a magánéletemről. Hiteltelen lennék erotikus könyvek után, ha válaszaimat virágnyelven fogalmaznám meg.

A beszélgetés után megnézem a profilját, nem macsó alkat, nem a nők bálványa típus, mégis karizmatikus. Szimpatikusnak nem mondanám, de nem is antipatikus, amolyan "elmegy". A bejegyzései, a megosztásai és a virtuális beszélgetésünk alapján, intelligens. Veszélytelen, az ország távoli csücskében lakik.

fotó: Pixabay

Harmadik nap ismét rám ír, előző nap kilenctől hajnal egyig töltöttük együtt az időt az éterben. (Nemhogy olvasóval nem történt meg soha, civil életem barátnőivel sem folytatok maratoni chateléseket.) Szinte ismerős a profiljától alkotott benyomás és a korább levelezgetés után. Ekkor kér képet, amit más nethuszárok azonnal, az első körben megtesznek. Dávid kitartóan próbált megpuhítani. Képet nem kap, soha, senki. Az inkognitóm, a magánéletem védelme felülírhatatlan prioritás. A visszautasításkor azonnal bontja a vonalat, válasz sem érkezik, megsértődik.

Negyedik nap én őrlődöm magamban. Mi a fene történt velem? Hiányzik egy totálisan ismeretlen pasi, egy a bepróbálkozó férfiak sokaságából? Nem keres újra. Mivel már az ismerőseim között van. látom, mikor van online. Nyugodalmas időt választok, amikor nincs a "közelben". Kerek, összeszedett fogalmazásként próbálom megértetni vele, hogy prűd környezetünkben önvédelem az álarc megőrzése. Én kérem, próbálja meg elfogadni, nem a személyéhez kötődő bizalmatlanság, hanem egyfajta fogadalom részemről önmagamnak. Viszonzásképp szeretném a messenger hanghívását. Ezt a lehetőséget még soha, egyetlen férfi nem kapta meg tőlem. Elutasítja, egy óra múlva és két óra múlva is.

- Jó reggelt! Megértem és tiszteletben tartom a félelmedet, az érveidet - ötödik nap reggel, ébredéskor érkezik az üzenet.

- Miért nem fogadtad este a hívásomat? - kérdezek vissza.

- Elaludtam. Akkor érkeztem haza egy partiról  fáradt voltam és ittam is. - Nyilvánvalóan kibúvó válasz, de elfogadom. El akarom fogadni. - Hívhatlak este? Bármikor, amikor neked jó. - Az első, négy órás chatelésünk óta tudja, este-éjjel egyedül írok, a férjemet zavarja a fény és ahogy kopognak az ujjaim a billentyűzeten. Vagy ő alszik a dolgozószobában, vagy én osonok ki oda, amikor Gábor szuszogása jelzi, hogy alszik.

Este én keresem Dávidot, még írásban.

- Többet szeretnék rólad tudni - máris érkezik a válasz. Meghívom a csoportomba, ahol azóta is háttérből olvasgat. Egy képet küld üzenetben. Basszus! Egy soft bondage kép! - Szinte érzem, ahogy felizgat - írja. - Válasz? - Türelmetlen. Meglepetésemben fogalmam sincs, mit írhatnék. Ki ez a férfi? A francba, egy domináns hím! Görcsbe szorul a gyomrom, nem a félelemtől, hanem az izgalomtól. Létezik az az elektromosság, ami áthúz 150 kilométeren és leterít. Folytatni akarom, azt sem tudom, mit, egyenlőre az ismerkedést Dáviddal. A swingerben járatos vagyok, az uralkodó-irányított viszonyban sose volt részem. Hajt a kíváncsiság és a görcs a gyomromban.

- Igen - válaszolok. Nem vagyok hajlandó leégetni magam, muszáj leküzdenem a gátlásaimat. Az igazán ijesztő az, hogy érzem, őszinte vagyok, amikor tudomására hozom ébredező vágyamat.

fotó: Pixabay

- És ez? - egy pornófilm linkje érkezik. Elküldhetném a pasit a fenébe, de felkelti érdeklődésemet a játéka. A hardcore jelent végére elszáll a zavarom, immár önmagamra vagyok kíváncsi, meddig merek elmenni.

Dávid hív a messengeren.

- Szia! - rekedten szólok bele a fejhallgató mikrofonjába, úgy érzem nem suttog, csupán susog a hangom.

- Szia! - először hallom a hangját. Csessze meg, vonzó! És jól hallható. Szingli, nincs miért visszafognia magát. - Tetszett a kép?

- Hallasz? - valóban nem tudom, gyengécske sugdosásomat közvetíti-e a technika.

- Tökéletesen - simogat és  megnyugtató. A karma, az éteri megérzések működnek. Nyilvánvalóan tisztában van a zavarommal. - Szeretném tudni, tetszik-e a videó?

- Igen - préselek ki egyetlen szót.

- Mi tetszett benne? Elmondod?

- Az egész - forog körülöttem a szoba. Rádöbbenek, az írás a sajátom, nem egy szexjelenet szóbeli kommentje.

- Lennél a nő?

Behunyom a szemem, egyetlen menekülési útvonal létezik, átadom magam az érzéseimnek és őszintén válaszolok. Nem akarom ezt a játékot itt lezárni, végig akarok menni az úton, bármit jelölt ki Dávid.

fotó: Pixabay

- Melyik nő ne szeretné?

- Mi tetszett benne? Elmondod?

- A pasi, ahogy tartotta a szemkontaktust és figyelt a nőre.

- Ezt szeretnéd?

- Így élvezni? Igen. - "Szemkontaktus" - döbbenek rá a szóra, kigyullad bennem a piros lámpa.

- Akkor így fogsz élvezni. Kérhetek valamit? Holnap, mielőtt felhívsz, vedd elő a vibrátorodat!

- Nem használok - magával ránt a tornádó. Ha most nem élvezek el ettől a pasitól az éteren keresztül, akkor csak altatóval fogok tudni elaludni.

- Ujjazod magad?

- Igen.

- Mi van rajtad? Vegyél le mindent! - Tökéletesen, tévedhetetlenül tisztában van vele, érti a ki sem mondott kérésemet. - Szeretnéd? Csak akkor folytatjuk, ha szeretnéd.

- Nem fog menni.

- Kezdd el nézni újra a videót! - Megteszem, amire utasít. - Simogasd magad, simítsd, Adriana!

A testem egyetlen görcs, vágyom a kielégülés utáni nyugalomra és szégyellem magam.

- A hangod! Hadd halljam a hangod! Ahogy nyögsz! - Bemelegszem és teljesítem a férfi kérését.

Mi ez? Az ő hangja. Valóban az. A csattogó effekteket is hallom, ahogy a keze jár a farkán. Ilyen nincs! 150 kilométerre egymástól egyszerre elégülünk ki. Dávid feltörő horkantásai, torokhangjai megnyugvó légzésbe mennek át, én mozdulatlan nyugalomban lebegek.