Viki pihenni szeretne a meleg fürdőben, elfáradt a kerítést átmászó gimnasztika után. Lajosnak röpke zuhanyra marad ideje a vacsoraidő végéig. Csípőjén körbehurkolt, szemtelenül lecsúsztatott törülköző nem fedi az ágyékhoz húzódó hasizmokat. A hatás nem fokozható, talán ezért vált csapatviseletté a 3F első, hagyományt alapító, fiúból férfivé érett, majd férjjé komolyodott generációjában. A hatás nem fokozható és nem is veszít erejéből, hiába látja Zsolt és Doki után a harmadik férfin.
Megcsapta a bevetés szele, érezte halvány nyomát a célratörő elszántságnak, amilyenné férje munkája alatt válik. Félelmetes lenne nap mint nap erre gondolnia, hallgatnia kell a tanácsra, hogy higgyen a kiképzettségben és a tapasztalatban. Az élmény azonban sokszorozza, eddig ismeretlen fűszerrel színezi a férfias vonzerőt, nemcsak Viki csípője epekedik, levegővétele is tobzódva akad el.
- Elpirultál – csókolja meg Lalo. – Azt hittem, túl fáradt leszel a pikáns gondolatokhoz. Szerinted nekem könnyebb, amikor fürdőlepedőben libbensz elém vagy az aranyló, fenekedet alig takaró, felül lazán fedő fényes köntösödben? Arra sem figyelsz, hogy kétszer hurkold át az övet, egyetlen mozdulattal szeretném kikötni rajtad. Sietek, különben bezárják a konyhát, lemaradunk a vacsiról – a felöltözés előtti csók nem röpke, hanem folytatást ígérően forró.
Időzítésük pontos, utolsóként távoznak az étteremből. Lajost szabados gátlástalanság uralja a házasság örömében, Viki vagányságát követően. A swinger évek során egyetlen fiú nem tagadta meg a nyilvánosságot, mindegy volt, hogy senki vagy ötvenen látják őket a csókok és a sikeres csábítások alatt. Viki miatt tért vissza az évtizeddel korábbi, rendőriskolás korában élt körültekintő intimitásához. A közismert nőcsábász egykori barátnőjét elzárta a pletykára éhes tekintetek előtt, megtartották magánszférájukat. Zsolt szívét sem facsarta azzal, hogy nyíltan kitárulkozó, bizalmas pillanatokról szóló hírek érkezzenek hozzá.
A lépcsőn félemeletig sem jutnak az első, falhoz szorítós csóknál. Nem számolják, hogy a második emeletig hányszor kerülik ki őket a szálloda vendégei.
Cipőtől a bugyiig, a teljes ledobált ruházat ösvénye vezet ajtótól az ágyig.
- Mit rejtegetsz itt? – kacéran húzza ki Lalo éjjeli szekrényének fiókját. Nincs kétsége, hogy kéznél van, amire a frivol játékoknál szükségük lehet. – Oppá! Neked is van? – szakadatlan a csintalansága.
- Vissza kéne adnod – kölcsönös a felhőtlen szemérmetlenség.
- Ha én próbálnám ki? – felugrik az ágyról, a legközelebbi sarokba viharzik, háta mögé rejti a megkaparintott tárgyat. – Meg sem lepődsz, semmit nem hanyatlottál – öleli át tenyerével az ágaskodó hímtagot.
- Ezért epekedsz! – mozdulatlanná szorítja, keményen, váratlanul hatol be. Minden lökése tövig rohan, majd ki és ismétli önmagát. Viki a gyönyörtől és a mélységes mély együttlétek pillanatában a fájdalomtól nyög fel, a férfi nem kíméli. – Élvezed, amikor szinte megerőszakolnak – elfojtott torokhangon súgja. – Nincs okod panaszra. – Meg kell tartania a nőt, miközben először tör ki remegésben a csípője és a lábai, ő maga továbbra is harcképes.
- És ha te kapnál ki? Elverném a fenekedet – pimaszul merészkedik. – Basszus! – Lalo hozzá nyomja az ágyékát, semmit nem lanyhul az ágaskodás. – Micsoda erőben vagy – évődik tovább.
- Nem lenne rá módod. Ezt még neked sem szabad – Lalo feléje magasodik, tenyerét két oldalt Viki feje mellé helyezi, kissé felette.
- Biztos? – megpróbál kibújni a férfi karja alatt.
- Biztos – gátat állítva, sorompóként ereszti le a karját. – Addig kuporogsz itt, amíg nem kapom meg. Fázni fogsz. Rutintalan vagy közelharcban, jól tudod – semmit nem veszít a kedélyességéből, de eltökélt. Van, amit nem enged egyetlen nőnek sem.
- Zsoltos vagy – duzzog.
- Kérem szépen! – megkapja a lovagló pálcát. – Köszönöm. Tudod mi a dolgod? – határozott.
- Picsába! – Viki meztelenül hanyatt fekszik. – Hogy nem lehet nektek ellenállni?
- Megszoktuk – pimaszul somolyog. – Tedd fel szépen a karod! – fekete plüssel beburkolt bilincset vesz elő. Srófolja, hajszolja a nő vágyait. Felkerül a csuklókra a bilincs, utána az ágy végéhez rögzíti.
- Látni szeretnék – a szemmaszkot utasítja vissza.
- Úgy lesz – a nő talpát simítja a puha bőrrel.
- Csikis – nevetgél, miközben behajlítja, majd kiegyenesíti a lábujjait. Lalo folytatja az izgató cirógatást. – Bepisilek!
- Ennyitől? Nem hiszem. Maradj nyugton, különben kikötözöm! – széles mosolya nem lanyhul
- Sszzi! – jajdul fel Viki.
- Bocs, nem akartam – suhint a pálcával, ám rosszul méri fel kedvese talpának érzékenységét. Kéjsóvár területre, a Vénusz-domb felé halad. – Szépen nyisd szét! Ne kéresd magad! – Viki az ajkába harapva csupán annyira tárja a combjait, hogy a pálcának helyet adjon. Zakatol a szíve és torkába húzódik a gyomra. Alig érti magát, türelmetlenül várja a folytatást mégis zavarban van, pedig megszokott játék volt Zsolttal, amit Lalo épp csinál. – Kellene a szemmaszk. Jobban hallgatsz a szóra, ha semmi más nem jut el hozzád a világból. – Viki ingatja a fejét, bár kedvese most adott magyarázatot a szégyenlőség felbukkanására. A bőr puha sétálgatása egyszerre lazítja és gerjeszti. Önmaga veti be a szemmaszk-hatást, becsukja a szemét, átadja magát az egész világot jelentő cirógatásnak.
- Hjjj! – A suhintás ismét túllő a célon, nem erős, a kellemesnél mégis több.
A férfi felfelé indul tovább, kevésbé érzékeny területet, a nő hasát célozza meg. Itt is a pálca csellengése a bevezető, jönne a suhintás. Rutinja alig marad el Zsolt mögött, késztetése jóval kevesebb. Keresné Viki határait, de nem olyan áron, hogy néha túllépi. Ki venné észre a megtorpanást, aminek ideje rövidebb, mint egy lepkeszárny csapása? A nő, aki Pápai Zsolt iskolájában nevelkedett, a birtoklási szenvedély megingathatatlan lendületéhez szokott.
- Ne haragudj, de a te kezedben nem áll jól! – kizökken a frivol hancúrkodásból. Hiába van tisztában vele, hogy bántó, mégsem képes visszatartani a hangos, kijózanodó nevetést.
- Honnan tudod? – önmaga előtt nem tagadhatja bizonytalanságát.
- Láttam, éreztem, nem tudom pontosan miből. – Férje bántódása elmarad, kertelés nélkül beszélgetnek. – Ismersz, izgat az utasítás és az irányítás, de csak akkor, ha a véredből jön, valahonnan a gerinced körül indul a hevesség. Letör az erőltetett színház.
- Nem hiányzik?
- Mi? Játszol eleget parancsnokosat. Kezedbe való a bilincs, a szemmaszk, a bojtos ostor, ezeket elfogadtad, nem látsz bennük semmi visszatartót. Megtalálod az útját, hogy időnként felém kerekedj. Ha sose tennéd, az hiányozna, ismersz. Hogyan volt a többi nővel? Nem hiszem, hogy volt bármi, ami nem fordult meg a kezedben.
- Fékevesztett éjszakák voltak, egymást vittük egyre mélyebbre. Akkor azt hittem, mulatunk a lányokkal együtt. Elvártuk magunktól, hogy őket is elrepítsük, mégis néha használtuk őket. Belefért, ha időnként túllőttünk a célon, utána jött a kiengesztelés.
- Kiengeszteltétek?
- Visszaédesgettük a túlzásokból, hogy a végén elégedetten távozzanak.
- Közben több-kevesebb kellemetlenséggel, amit ők nem akartak.
- Volt ilyen is, sodort magával a hatalmunk, azt tehettünk, amit akarunk.
- Zsolt mindig azt mondta, fájdalmat nem okoztatok.
- Erőset, bántót nem, belefért néhány „ne folytasd”, amit mintha meg sem hallottunk volna. Cica, ezek a nők azért jöttek oda.
- Vagy azt hittétek.
- Ketten-hárman nem nézzük be.
- Ennyien másztatok egy nőre, bilinccsel, ostorokkal?
- Egy nővel ketten voltunk, máskor több nő, több sráccal. Nem voltunk egyedül pasik, én nem.
- Zsolt és Doki biztosan. – Lalo bólint.
Gondtalan, pajkos hancúrozás válik a múlt feltárásává. Viki magára húzza a takarót, miközben kérdez.
Olvasd a facebookon a Csokrok nélkült már az inkubátorban, a kézirat elkészülte során!
