Első útja a hallba vezet, Viki már alszik, békésen szuszog. Lalo a végtelen estéket éli át ismét, váratlanul érte, mennyire vánszorgott az idő egy hét alatt. Második estétől Viki hiánya uralta a magányát. Enikővel még fiatalok voltak és hagyományos szexuális életen túl más igény egyikükben sem merült fel, a szerelem lobogásában eltelt éjszakák boldoggá tették őket. Utána jöttek a néhány hónapos nők, akik átsuhanó percekre eszébe jutottak a távollétek alatt, hazajön, megdugja őket és ezzel egyensúlyt teremt. Most az egy hét egy évnek tűnt, mintha annyi ideig kellett volna hiányolnia a társát. A konyhában pakol le, tusolni indul, nesztelenül jár-kel a lakásban, véletlenül sem akarja zavarni Vikit. Váratlanul érte a hiány mélysége, a második estétől kínzó volt, rátört, amint letudta az aznapi feladatot és nem szabadult tőle, amíg el nem nyomta az álom. A lány illata, a bőre tapintása, a csókja íze kavarogtak benne közben. Sose beszéltek róla, ám egyikükben sem azok a lángok lobognak, amit Enikő vagy Zsolt mellett éltek át. Barátság extrákkal, nem sietett, nem rohant esténként haza, mégis rátelepedett a nyugalom, amikor belépett a lakásba. A kiszámíthatóság nyugalma, tudta, mire számítson másnap és egy hét múlva, egy társ, aki megosztotta vele a napi élményeit és gördülékenyen értették meg egymást Lalo elmondható, tovább adható munkahelyi eseményeiről vagy legyen szó egy filmről, ismerősökről, mi tettek, mi történt velük, mi a véleményük róla.
Az első távollét kellett, hogy tudatosuljon, észrevétlenül mélyebben fonódott össze az életük a korábbiakban elképzeltnél, társra leltek egymásban. A szexuális űrre is számított, de nem ilyen áthatóra. A fiúkkal töltött évek falánkká tették, amit a lány tovább szított, kínlódott az elérhetetlenség idején.
Óvatosan csúszik be a takaró alá, önmagával viaskodik, nem zavarná az álmot, a napról napra egymásra rakódott vágya mégsem gyűrhető le reggelig.
- Hiányoztál – fordul felé és fűzi át karját a nyaka alatt, itt csókolja meg először. Viki teste mély sóhajjal válaszol, a lány még alszik. A reakció utat mutat a férfi tüzének. Vikin egy rövid, csípőig érő hálóing van, a hasára csúsztatja a tenyerét, ismét az eltéveszthetetlen hangos sóhajt hallja. Viki ugyanolyan hiányban él mint ő, próbára tette az egy hét, türelmetlenül várta, hogy ismét férfi kéz játsszon vele. – Ébredj, Cica! – súgja. – Hiányzott az a meleg, nedves hüvelyecskéd. – Valóban így volt, a nők szokták kis barátjukként kényeztetni a férfi nemi szervét, mintha a gazdájuk mellett, tőlük kicsit függetlenül lenne egy pajkos cinkostársuk. Lalo minden este úgy aludt el, hogy a kedvese ölét látta maga előtt, érezte a bársonyos, selymes utat, ami befelé vezet. Magához láncolta az apró kéjbarlang, ami észvesztően húzódott rá, masszírozta, ha Vikit kellően felgerjesztette, önkéntelen volt, a lány nem is bírta volna megakadályozni.
- Mikor jöttél? – álomittas a kérdés.
- Csak letusoltam és itt vagyok veled, elérhetetlen voltál, alig vártalak. – Azonnal megdugná, nem tudja Viki meddig jutott a vágyak útján, a csókja azonban választ ad. Mohón fogadja a férfi ajkait. Úgy fekszenek, ahogy Lalo bebújt, oldalra fordulva, a férfi a nő mögött, az arcát fordította önmaga felé a csókhoz. – Milliméterről milliméterre érezni akarlak - a hosszú izgalom gyönyöre erőteljesebb a türelmetlen hiánynál. Viki teste megfeszül, a lassú, visszafogott behatolás gerjesztő is, megérkezik a hüvely önkéntelen összehúzódása, amire a férfi vágyott. – Lazíts! – az utat folytatni kell tovább. Kiszámíthatatlan, hol jár, az út vége, az izmos méhbe ütközés váratlanul éri, kirobbanóan, hangos hördülések kíséretében élvez el. Viki lábainak ritmusa leállíthatatlan, miközben megnyugvásra talál. – Pótolhatatlan vagy, Cica!
- Zsolt már az első nap …
- Pssz, tudom – teszi ujját a lány szájára. Beszéltem Andrással. – Ne hagyjuk, hogy most Pápai elrontsa. Reggel mindent elmondasz. Jó éjt! – csókolja meg.
Az éjszaka mégsem képes nyugalomban eltelni. Utat talál az elmúlt hónapok felkorbácsolt szenvedélye, amit Vikinek köszönhet. Figyelmes volt a lányokkal, alkalmazkodott, miközben tovább is tolta őket a kéj útján. Órák múlva arra ébred, hogy valami ismeretlen birtoklási vágy veszi uralma alá. Csókolni kezdi az alvó nőt. – A nyelved akarom! – kéri tőle, amikor érzi, hogy felébred. Nem kell kétszer mondania, Viki átnyújtja a férfi szájába, ahol fogva marad, nyalja, szopja, harapdálja, szívja, olyan erővel teszi magáévá, hogy egy pillanatra érzi a vér sós ízét is. Viki felszisszen, de meg sem próbál visszavonulni a férfiből. Sőt a tarkójába mar és szorítja magához, Lalo a hév ködén át valahol érzi, hogy talán túl erős, amit tesz, a mellette fekvő nő azonban lángol, nincs miért abbahagyni az erőpróbáló játékot. Drasztikus csetepatéban tapad össze a szájuk, így dugja meg a nőt és élvez el, azonban csak ő egyedül, Viki mégis nyugalomban bújik hozzá miután végeztek.
- Álmodj szépeket! – meleg, kellemes női hang búcsúzik. Lalo keze a combjai közé csúszik, Viki megállítja. – Fáradt vagyok – nem bántó, nem sértődött, hanem békésen kér.
A férfi nem hagyja ennyiben, a fejét fúrja be a combok közé, Viki megadóan tárja szét a lábait. Elindul Lalo nyelv, száj, fogainak játéka a nő csiklóján, ujjaikat egymásba fonva Viki kezét alkalmatlanná teszi az ellenkezésre. – Hiii! – Viki ismét felszisszen, a férfi erőteljesebben harap a munkára fogott csiklóba, duzzad, erektál a nyelve alatt. Egy vágyakozó nő kezeit engedi el, aki a hajába markolva önmagához szorítja a férfit, a kitartó, türelmes, érzéki munka nyomán heves csípőtánccal és némi spricceléssel elégül ki.
- Hiányoztál, Kedves! – csúszik fel arca a nő arca felé, apró csókot ad a nyakába. Most pihenhetnek meg egy hét váratlanul intenzív hiánya után.
Olvasd a facebookon a Csokrok nélkült már az inkubátorban, a kézirat elkészülte során!
