fotó: Pixabay

Nem gondolkodtunk hosszasan a folytatáson. Egy hétköznap elindultunk az első éles bevetésre. A hozzánk eljutott hírek alapján mellőztük a zsúfolt hétvégi klubestét.

Bár kamaszos csintalansággal vettem az első akadályt, a klub küszöbének átlépését. A felöltözve megtett "tárlatvezetés" alatt számtalan bizonytalanság, időnként félelem vert gyökeret bennem.

Vannak helyzetek, amikről csupán múlt időben mérheted fel, miként viseled. Azt követően, hogy átélted.  Hiába a szakadatlan vonzó kíváncsiság: milyen lehet a párcsere, mit kezdünk a minket néző tekintetekkel? A válaszok akkor derülnek ki, akkor ismered meg őszintén önmagadat, ha bezuhansz a mélyére.

Szárnyakat adó élmény lesz? Vagy összetörő kudarc? Kétségeimmel küzdve követtem Gábort, aki mit sem veszített kíváncsi magabiztosságából.

Kulcsot kaptunk a szekrényünkhöz, beléptünk az öltözőbe. Otthon előrelátóan a légyottra tervezett bugyit és melltartót vettem fel. Tuti nem vetkőzöm vadidegenek előtt! Negyven körüli pár volt már a helyiségben, kedves mosollyal fogadtak, mintha régi ismerősök lennénk. Megnyugodtam, a nő sem cserélte le fehérneműit másik, "fellépős" darabokra. Első körben nem buktunk le, hogy teljesen újak vagyunk. Ma már tudom, más az éjszaka közepén meztelenül jönni-menni, amikor jobbra is, balra is aktusok történnek körülötted. Ám az este elején még nem alakult ki a kellemesen ködös, jótékonyan gátlástalan hangulat, mások is visszafogottan mutogatták bájaikat. Sem mi, sem negyvenes társaink nem végeztünk az öltözőben, amikor kissé fiatalabb, harmincöt körüli nő és férfi csatlakozott hozzánk. Belépéskor ugyanolyan fesztelen, "régi ismerős" mosollyal köszöntek, mint az előttünk érkezők.

fotó: Pixabay

A "régi ismerős", családias mosoly rányomta bélyegét az egész társaságra. Akárhány idegen arccal találkoztunk a folyosón vagy egy ajtóban, kivétel nélkül hangosan köszöntek és mosolyogtak. Úgy éreztem, mintha egy japán irodaházban sétálnánk, mintha minden szembejövő a hagyományos meghajlási gesztusssal üdvözölt volna, deréktorna persze nem volt, anélkül fogadtak maguk közé. Az jutott eszembe, hogy ez teljesen hiányzik "civil" mindennapjainkból. Miért nem erre tanítjuk a gyerekeinket? Mosollyal töltődtek meg a falak, a fotelek, a szőnyegek, fesztelen jókedv járta át a társalgót. Nemcsak felszabadít és oldja a gátlásaidat, hanem energiával is feltölt a feléd áramló pozitív kisugárzás.

 A bárpultnál koktélt kértem, fogalmam nem volt, milyet, zavaromban rámutattam a sarokban ülő nő poharára, hogy olyat. A kókuszt és valamilyen citrust felismertem, a többi alkotórészt nem, az alkohol jellegtelen volt, csupán az ital erejét adta meg, talán vodka lehetett.

A férjem türelmetlenségét a koktél kortyolgatása után fedeztem fel. Amint leszálltam a bárszékről, átkulcsolta ujjainkat, a csigalépcsőn repített maga után az üresen kongó tetőtérbe. Valószínűleg aznap este mi nyitottuk az akciók sorát, rejtett, eldugott zugban édes kettesben vezettük le a környezetből ránk zúduló káma-szutra energiát. A vágy homályán keresztül áttört egy szabály a ruhás "tárlatvezető" délutánból, Gábor felakasztotta a bejáratot záró láncot. Felspanoltak voltunk, de monogámak, korai lett volna, ha a sebes, tűzoltó szexhez csatlakoznak hozzánk.

A lepedőn (illetve törülközőkön, mert azokat terítettük magunk alá) elfelejtettük a szót is, hogy előjáték. Százszorosan túlfeszítettük a húrt a hetekig tartó tervezgetéssel, amit megkoronázott a koktélozással nyújtott vágyakozás. Szavak sem maradtak, pusztán egy feltüzelt férfitest szorított magához, és hatolt belém ismert, mégis újonnan felfedezett kéjvágyat átadva, kielégítve. A lánc elzárt minket, ám hangszigetelő hatása nem volt, mégsem zavartak a vissza nem tartható, feltörő gyönyör-nyögéseim. Sőt! Meglepve fedeztem fel magamat, akartam, hogy halljanak, akartam, hogy a környezetem tudja, ezekben a percekben megdugnak!

Megnyugodva, szabadon lebegve feküdtünk egymás mellett. Gábor mozdult először, felült, rám nézett és kacagott. Férfiakról szólva ritkán használom ezt a szót, a párom most mégis kacagott.

- Kérsz még egy koktélt? - puha puszit adott és a kezét nyújtotta.

A csigalépcső lefelé nehezebb feladat, különösen, ha alig bírod a lábad reszketését elnyomni. Mégsem a bárpulthoz mentünk, gyorssegély kajára volt szükségünk. A svédasztal választéka tavaszi salátamix, fokhagymás sertéssült, sajtos szósszal ízletessé tett fusilli és tojásos-szalámis szendvics volt. Nem a Gundel kínálata, de nem is a vacsora a klub programajánlata, pusztán támasz az éjszaka folytatásához. Meglepett az étkező szűkössége, ez sem tűnt fel az első tárlatvezetés során.

Két újabb pár ült az asztaloknál, a megérkezésünkkor megismert közvetlenséggel fogadtak. Ismét felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem így fordulunk a "civil" életben egymás felé? Attól még nem kell összebújni idegen díványokon. Öröm járja át a köszöntöttet, annak ellenére, hogy pusztán pici figyelmet és nulla energiát fektet bele, aki nyújtja.

A társalkodóban folytattuk az ismerkedést a swinger klubban zajló élettel. A legeldugottabb, legcsendesebb helyen lévő kanapét választottam, oda bújtam el.  Ott is akartam lenni és menekülni is akartam, mint az egyszeri lány a Mátyás király mesében: jöttem is, meg nem is, hoztam galambot, meg nem is.

Nem sikerült tökéletesre a bujkálás, egy mellénk ülő férfi adott választ a bennem feszülő kérdésre: miként viselem egy idegen közeledését? Feriét rosszul. Nem lobbant fel bennem a szikra, a pasi tolakodónak tűnt. Fogalmam sem volt, mit tegyek, el nem hajthattam, hiszen szexklubba merészkedtem. Semmi tapasztalatom nem volt. Lehet, hogy ez itt így szokás?

- Mikor érkeztetek? - ült le, inkább zuhant mellém.

- Két órája. - Igyekeztem a lehető legtávolságtartóbb hangon megszólalni. Először vagyok ilyen helyen,  hidegen visszautasító nem mertem lenni, nem küldtem el határozottan melegebb égtájra. Meg lett az eredménye, nem tágított, bár erre vártam.

- Hozok egy kis bort - állt fel mellőlem, megkönnyebbültem. Előttem a második koktélom volt az asztalon, Gábor tonikot ivott. Időnként sajnálom, hogy vezet, őt sosem zavarták az alkoholmentes bulik.

Feri visszatért a borral, ahogy letette az asztalra, ugyanazzal a lendülettel másik kezével átkarolta a vállamat. Alsónadrágjának ágaskodása egyértelműen mutatta, még nem kapta meg az esti nőadagját, viselkedése türelmetlenül követelte ezen hiány pótlását. Elhúzódtam tőle, szinte beleültem a párom ölébe, messzebbre képtelen lettem volna eltávolodni a kanos pasitól.

fotó: Pixabay

Első esténken egy swinger klubban nulla rutinunk volt abban, hogyan koptassuk le a kéretlen szexpartner jelöltet. Veszélyt nem éreztünk, abban biztosak voltunk, hogy nyílt színen nem erőszakol meg. A benne vibráló feszültség miatt sebesen itta meg a borát, kiürült a pohara. 

- Ezt a pasit nem akarom! - szóban is megerősítettem Gábornak, amit nyilvánvalóan észrevett.

Az újabb pohár bor mellé újabb váll átkarolás járt, amikor a férfi visszaérkezett. Férjem magához tért a meglepetésből, szavaim is tettre buzdították. Leemelte a vállamról Feri karját és fejmozdulatokkal, ingatással jelezte neki, ezt nem teheti.

- Hárman nem csináljátok, csak párokkal? - tolakodó látogatónkban kezdett pislákolni a fény.

- Most nem - párom válasza tágabbra nyitotta a fizikailag is megnyíló rést Feri és a combom bőre között. Két porszemnyi megkönnyebbülést éreztem.

- Zavar, ha rágyújtok? - Ilyen nincs - gondoltam magamban. A rám akaszkodás megszűnt, de nem adta fel az esélyt, hogy belém kóstolhasson. Miért, honnan jött a gondolat, hogy a pasi alsónadrágjának látványán keresztül ellenőrizzem biztonságomat? Azért, mert egy szexklubban voltunk. Vesztett a feszességéből, szabadságot még nem, de időt nyertünk.

Az idegen nem tett semmit, csak cigizett mellettünk, nem tágított a kanapéról. Egy pár táncolni kezdett, őket nézte, aztán rágyújtott a második szálra. Megkapta az időt, hogy elfogadja, rossz helyre csengetett be.

- Nem szívnád el máshol? - A viharos tenger elcsendesült.

- Pedig tetszel. - A türelmetlen tesztoszteron-bomba agyában némi józan ész tért magához.

- Sajnálom - végre érthető volt számára, amit mondtam.

- Nem gondoljátok meg? - Ismét átkarolta a vállam, azonban most nem nyomta combját a bőrömhöz, hanem csak felém fordult.

- Nem hiszem.

Addig maradt, amíg elfogyott a bora, levette karját a vállamról, pusztán a tekintetével köszönt el, a jacuzzi felé távozott a társalgóból. Úgy éreztem, végre partnereket megy keresni, nem vadászni indul.

A táncoló párt néztem tovább, hozzánk hasonló korúak lehettek. A nő kötötte le a figyelmemet, nem a férfi. Fokozatosan lopakodott a gondolat, velük kellemes lenne az éjszaka folytatása. De miként ismerkedjünk meg? Mit mondjunk? A kezdők tanácstalanságával agyaltam magamban. Csak ők táncoltak, a szokásokat nem ismertük, nem volt bátorságunk csatlakozni hozzájuk.

fotó: Pixabay

A mosdóba mentem, visszafelé a fekete pólós tulajdonos (aki napokkal korábban körbevezetett minket) lépett mellém, átölelte a derekam. Mennyire más volt ez az érintés, mint a nyomulós pasié! Házigazdás volt, nincs jobb szó, simító, mégsem bizalmaskodó.

- Jól érzitek magatokat? - a gondos vendéglátó kérdése volt.

- Törzsvendégek? - Néztem a nyitott ajtón át a táncolókra. Megragadtam az alkalmat, kapaszkodót kerestem, miként közeledjünk hozzájuk.

- Nálunk csak visszatérő vendégek vannak, törzsvendégek nincsenek. - Mit jelent ez a válasz? Talán azt, hogy nincs fontos és fontosabb vendég.

Szerencsénk volt, az érdeklődés kölcsönösnek bizonyult, a táncoló pár asztalunk másik oldalán lévő kanapéra telepedett le. Ismerkedésünk témája adta magát, miként döntöttük el, hogy belevágunk az első klublátogatásba. Éjszakánk folytatása sínre került. Tenyerem Gábor combját simította, felfelé közelített az ágyékához, ő állította meg félúton, kérdőn néztem rá.

 - Túl sok lesz! Ne tedd még! - súgta úgy, hogy csak én halljam.

Folytattuk a csevegést a "cserepárral". A beszélgetés a gyerekekre terelődött, egy fiú, egy lány itt is, ott is, hasonló korúak, mint a sajátjaink.

- Megnézzük odafent! - köszönt el a férfi. Felálltak, fél szóval sem hívtak magukkal.

- Ketten mentek? - Gábor akart csalódottan pontot tenni a meg sem történtek végére.

- Persze, ezért jöttünk. Otthon Éva nem engedheti ki a hangját, csak kétszobás a lakásunk.

Feri után becsapódott az este második villáma.

A társalgó közben kiürült. Ennyire elszaladt az idő? Mindenki hazament? Csodálkozva fedeztem fel a pangást. A férjem lemondott a folytatásról, én terepszemlére indultam az emeletre, talán nem maradtunk egyedül.

Az emelet és a tetőtér is zsongott-bongott, jobbra, balra, előre vagy hátranézve, körbe-körbe ütemesen mozduló férfi fenekeket láttam. A szememnek hozzá kellett szoknia az alullövött fényekhez. A klub nem reflektorokkal világított hely, mint egy pornófilm forgatás. Női sziluetteket láttam, a hangjukat hallottam, fehér férfi fenekek ritmusa táncolt felettük, mellettük, mögöttük. Egyetlen üres zugot nem hagytak nekünk.

fotó: Pixabay

A terjedelmes swinger ágyon volt még hely és körülötte két-három kanapén. Az sem érdekelt volna, ha fél Európa minket bámul, hiányzott a szex, újratöltött vágyam hajtott. "Túl sok lesz! Ne tedd még!" - Gábor szavai ugyanerről árulkodtak. Ketten töltöttük el az első éles bevetésünk éjszakáját, de nem kettesben. A harmadik csalódás lehetőségét nem vállaltuk és időnk sem maradt rá. Kis kárpótlást mégis kaptunk, szerencsemorzsa hullott ránk. A vízágy szabaddá vált, mire a társalgóból együtt tértünk vissza.

Nem tűnt fel az alattunk lévő folyadék hullámzása, Gábor félerőre ereszkedett farkára emlékszem, a számmal és a kezemmel alakítottam keménnyé. Emlékszem még női hangokra, sikolyokra, másra alig. Izzított, hogy nem vagyunk egyedül, büszke is voltam, szexuális kalandvágyunk áthajtott minket egy határon. Vonzott a nyíltan elkövetett kamatyolás. Megszűnt az időérzékem, a férjem kimerültségéből ítélve, elnyújtott aktus lehetett. Összeszedte a törülközőket, amiket magunk alá terítettünk. Ezeket mikor hozta az ágyunkra? Ebből is csak foszlányokra emlékeztem. Pillanatok, percek estek ki tudatos énemből az első társasági szexünk estéjén.

A Vendégkönyvek nem az írói kiteljesedés helyei, nem szoktam emlék-sorokat hagyni. Közhelyet nem akarok, frappáns mondat ritkán jut eszembe, amikor csak egyetlen percem van rá. A recepciónál láttam meg, mielőtt kiléptünk a klubból. Hirtelen született ötlet volt beleírni: Visszajövünk! Ezer csók :-) A.M." - ebben sincs semmi különös, valamiért mégis úgy éreztem, nyomot kell hagynom.