Zsolt fél óra múlva valóban elmegy, és másnap hívja Vikit.
– Alig mutatkozhatunk együtt, nem úgy, mint régen. Mondom a címet, ahol megihatunk egy kávét – megadja a titkos találkozóhelyét, ahol ügyfelekkel szokott leülni. Nem csak kávéznak, ebédelnek is. Ismeri a város szegleteit, tudja, hol nem látják őket nappal sem a kocsijában. Idehajt, elhagyatott kiserdő a metropolisz közepén, itt csókolja Vikit, itt hevíti annyira, hogy vállalja a hotelszobát. Nem beszéltek róla, mégis mindkettőjüknek szabad órái vannak. A vágyakozó nővel kiéhezetten, türelmetlenül esnek egymásnak a szállodában.
– Izgatóbb vagy, mint voltál. Tenyeremet csábítóan tölti be a csípőd, egy mérettel nagyobb ruhákat hordasz. – Viki nem az a hattyúnő, aki elhagyta, a mellei teltebbek, a csípője nem szálkás, hanem kellemesen párnázott, a tűz a régi.
– Honnan tudod. hogy csak egy méret? – kacag.
– Ez nincs több, van tapasztalat, amit nem felejt egy nőcsábász. Másrészt, ha több lenne, nem ilyen felszabadultan válaszolnál.
– A szívtipró emlékeid helyesek maradtak.
– Nevetsz végre! Hiányzik, amióta találkoztunk. Gyere! – leül a fotelbe, az ölébe hívja, a blúzát gombolja ki. Viki izzik, mint régen. Lekerül a melltartó is, mellei rugalmasan töltik be a két tenyerét. Viki nyújtott karokkal a háta mögött Zsolt combján támaszkodik, hátrafeszíti a fejét, nyakát, így élvezi a férfi ujjait. – Nem szoptattál?
– De, mind a két fiút. Miért?
– Kizárt, akkor rövid ideig. Gyönyörű vagy.
– Fél évig. Női praktikák. Vigyáztam rájuk.
– Gyere! – két keze Viki hátára tapad, tolja maga felé. Egyik bimbó végre a szájában van, feszes, duzzadó, nyelvével érzi a részleteket, szopni kezdi, hevesen, mint egy éhes csecsemő. Elrepül abba a dimenzióba, ahol csak Viki duzzadt bimbója van, ahol csak a nő melle van az ajkai szorításában.
– Cseszd meg! Elélvezek! – a nő receg. Viki nem volt szégyenlős a kapcsolatuk végén, de az érett tűz most gátlástalanul tombol a kéjben.
– Tedd azt! Nyúlj magadhoz, ha kívánod! Hadd lássalak! – Viki nadrágban van, lehúzza a cipzárt, benyúl a bugyijába. Önmagát simogatva és Zsolt száját, nyelvét érezve a mellein élvez el. – Vetkőzz! – a férfi szétrobban, ő is levetkőzik, az ágyra löki a nőt, az első közös új szex szinte durvára sikerül. Maga előtt is tagadta a szerelme hiányát, de ismét Vikit birtokolja, ismét Viki testét utasítja, gravitációból kirepítő aktust él újra, nem házastársit. A nő csípője elválik a lepedőtől, úgy feszül. – Légy a szeretőm! – a vad szex után erőt gyűjtenek, fekszenek hanyatt egymás mellett. A szinte siheder facér férfiből családapa lett, a családapa kettőjük mellett dönt.
– Nem lehet, Zsolt! Késő, Szívem!
– Mit nem lehet?! Azt nem lehet, hogy megint külön legyünk! Azt nem lehet, hogy bujkáljunk, mint a gyerekek és lebukjunk – oldalra fordul, könyököl Viki mellett. Egy hete ezen gondolkodik éjjelente a lányai szobájában. Előbb-utóbb válni fognak, de addig nem derülhet ki a kapcsolatuk. – Mi lesz a vége? Válóperek.
– Nem lehet! – peregnek a könnyei.
– Lehet más? Kellesz nekem! Nem veszíthetlek el újra.
– Mi lesz a lányaiddal?
– Nem tudom. Ezért mondom, hogy átmenetileg légy a szeretőm.
Zsoltnak hetek múlva kevéssé válnak a lopott órák, kétszobás belvárosi lakást bérel ki, Dokinak mondja el, hogy újra összejöttek, még Lalónak sem szól. Viki nem beszél magukról senkinek, csupán Editben áll össze a kép a megváltozott napirend miatt.
