Egy férfi könnyedén leveszi az öltönyét, az ingjét, viszont a testhezálló női ruha cipzárját segítség nélkül sem fel, sem lehúzni nem lehet. Viki egyedül nem szabadulhat meg szűk, achátezüst ruhájától. Kérőn fordítja hátát kedvese felé. Holnap új élet kezdődik kettőjüknek, Lajos mellkasában akad hely egy hatalmas mosolynak. Ráérősen tárja egyre szélesebbre a cipzárt, ujjai közben incselkednek a szabaddá vált területen. Vikit váratlanul éri, amikor egyetlen lendülettel tolja le vállairól a textilt és hajol hozzá nyelvét végighúzni a gerincén.
- Ohh! – szakad ki belőle a kéj hangja.
- Csillog a bőröd, gyönyörűm! Húzd ki szépen a karjaidat! – a nő derekánál lehajtja a felsőrészt, a ruha által rejtett fekete melltartót még nem veszi le. Derekánál hátulról szorosan átöleli, magához húzza, a nyakát nyaldossa. – Át fog ázni a bugyid – súgja.
- Az tuti – alighangot képes csak kiadni, az viszont tüzel.
Lajos egyik kezével nem enged a közelségből, annyira elfordul, hogy kigombolhassa az ingét. Meztelen bőrükkel szegezi magukat egymáshoz, nem szabadul Viki nyakától. Céltudatos, pillanatig tartó mozdulattal veszi le a saját ingét. Viki a karjával hátra-fel nyúl, beletúr és markol a hozzá hajoló férfi hajába. – Folytasd! – támogatja meg szóval is, amit tesz.
- Ne siess! Holnap modern betondzsungelben leszünk. – Mindkét karjával öleli, miközben szakadatlanul puszilja és harapdálja a válláig, utána vissza a nyakához, így sétálgat oda-vissza, Viki egyre feszültebb ívben homorít, vagy visszaborul a férfi mellkasára pihenni. Lalo maga felé fordítja arcát a csókhoz, a nő nyelve kezdi a behatolást párja fogsora mögé. – Vanília és szilvalekvár ízed van - céloz a vacsora záró fogására.
- Neked pedig whisky – mosolyog kedvesen. Nem veszik észre, mikortól nem használják a kezeiket. A csókvarázsló hatása alá kerülnek, fogalmuk nincs, meddig. Pusztán a szájuk köti össze őket és srófolja, csigázza tovább a vágyat. Ajkaik, nyelvük játéka maratoni, már-már fárasztó.
- Vedd le a ruhát, de ne siess! Próbára tetted a tűrőképességemet ezekkel a loknikkal, különösen, amikor pördültél. – Loknik? A deréktól lefelé hullámokat vető pörgős szoknyára gondol, amik nem kímélik a férfi szemét. Lépéskor megmutatja ill. sejteti, mit takar térd felett. Viki szoknyája ráadásul álláskor ér térd felé, a csípő lejtésével, ami Viki járásának sajátja, feljebb csúszik, a kipördülés, forgás miatt optikailag rövidebbé válik. A férfi fantáziája immár nem a térde feletti részen ragad le, hanem valahol a combok tövének tájékán. – Visszafogottabb, kissé hosszabb szoknyával könnyebb lett volna a mai estém. Megérdemlek egy kis jóvátételt.
- Mire gondolsz? – cinkosan kérdezi.
- Leülök az ágyra, te pedig szépen, lassan, egyet jobbra, aztán balra ringva a bokádig csúsztatod a szoknyádat. De nem sieted el!
- Táncoljak neked?
- Ahhaa! Gyönyörű vagy! – Viki még alig dugta be kezeit a dereka mellé. És elindul lefele az előadás. Lalo időnként becsukja a szemeit, máskor kinyitja. Felülmúlja a képzeletét, amit ajándékba kap. Viki tenyere úgy halad a szoknyával, mintha a bőre és a harisnyája között lenne és az utóbbit venné le kéjesen egy férfinak gyártott mozifilmben. – Hogy a picsába csinálod? – Lalo hangja elfúl az izgalomtól. – Akarlak, te kis kurva! – egy pillanatra áll fel, amíg Vikit a tarkójánál fogva magához húzza, vissza is ül. A tarkóját azonban nem engedi el, így azonnal maga elé térdelteti a nőt.
- Nem túlöltözött ön, uram? – elkezdi kicsatolni a félmeztelen pasi nadrágszíját, kinyílik a gomb is. – Le kéne venni, de nem csak a nadrágot! – az égető női tekintet biztosítja, hogy mi lesz a folytatás.
- Ahogy hozzám érsz a száddal, én elszállok, ez tuti. Túlhúztál, egész este a kihívó szoknyádat kellett tűrnöm és tolerálnom, egy kőszobornak is sok lett volna – nyújtott karokkal támaszkodik maga mögött, markolja az ágytakarót, amin ül.
- Többkörös a történet és te nem lassan töltesz újra. Mire vársz? – a kihívó pillantás nem hagy kérdőjeleket.
- Pusztán hozzám érsz, ennyi lesz!
- Nem lenne jobb levenni azt a nadrágot és az alsót? Ez a szövet nehezen tisztítható. Emeld meg a feneked! – Viki az önkiszolgálás mellett dönt, ő vetkőzteti le férjét. Izzasztó, amint hozzáférhetővé válik uralkodó és feszes dákója, ráhajol. Nyal egyet, majd még egyet, és a tenyerében, amivel körülölelte, elindul a kilövellő lüktetés. Lalo kontrollt vesztett hangerővel szabadul meg a feszültségtől, utána kimerülten dől hanyatt. Viki ennyire még nem örült a vastag falaknak, az ablak azonban nyitva maradt. Végül is, a nászútjuk koronázásaként megérdemlik.
Olvasd a facebookon a Csokrok nélkült már az inkubátorban, a kézirat elkészülte során!
