Balázsnak ezen az estén a negyedik lány jön be. Nem használt még selyemsálat, Gábor azzal nyugtatja, biztatja, hogy elég lánnyal volt együtt, észreveszi, ha a csaj teste visszautasítja. A fiúk szerint ez pusztán szerepjáték, messze áll a BDSM-től és öt lányból négy kipróbálná. Tánc közben csábít, már arról is tud, hogy Zsolt és Doki legalább annyi nőt hódított meg tánc közben, ahányat szavakkal, hízelgéssel. Hagyja, hogy a ritmus vezesse a mozgását, könnyedén követi Dia is.
– Megcsókolhatlak? – Biztos benne, hogy a válasz igen, ám hallani akarja a hangsúlyt.
– Igen. – Dia tartózkodó. Folytatják a táncot.
– Szeretnéd? – később Balázs újra felteszi a kérdést.
– Igen – oldott a nő, megcsókolja az ajkát. A lány nem húzza el a vállát a simító ujjak elől, aztán odatartja. A következő csókba vágy keveredik, Dia viszonozza. Balázsnak nincsenek kétségei, amikor a kertben egy kivilágítatlan padra ülteti le.
– Gömbölyű a csípőd, tengernyi pasit hívsz magaddal, úgy libegsz tánc közben. – Dia izzón csókolható, küldetésére indul Balázs nyelve, kívülről halad. Az ajkak nyalása nyomán tágul a női száj, a fiú halad befelé. Nem csökken a szorítás Dia nyakán, Balázs nyelve ide kúszik, benyúlhat a blúza alá, a nő nem állítja meg a lefelé haladó kezet. A csókok tüzesednek, a mell simítása időnként enyhébb, máskor keményebb. Balázs megismeri, melyikre gerjed a lány, a másik marok szorítását nem lazítja Dia nyakán. – Hagy nézzem meg, barack lehet, formás és ruganyos! – emeli a blúzt. – Megnézhetem? – súgja, Dia nem áll ellen a bordó csipkébe lopakodó kéznek. Balázs ismerkedni indul a bugyiba, közben megadja a melltartóra ez első, bátortalannak tűnő puszit. Jöhet a bátor puszi, aztán a nyelv. Újra csókok, megteremtődik a varázs, elindulnak az úton. – Elbújunk előlük? – Balázs a ház felé néz, a lány nem válaszol. – Kislány, elbújunk jobban? – Bólintással egyezik bele, hogy a srác felkísérheti a szobába.
Balázs nem ágyba fekteti a nőt, a falnál kerül le a blúz és a melltartó, aztán borulnak a lepedőre. – Vakítóak a szemeid, ragaszkodóvá tesznek. – Keze Dia köldökénél kezdi a settenkedést a csípő felé. – Folytathatom?
– Ihgen. – Balázs egyenesben van, de nem kapkodhat. Kívánja a sebes folytatást, ám tisztában van vele, hogy nem az a járható ösvény. Csigázza tovább a nőt, Dia teste egyre szenvedélyesebb. A fiú ismét a bugyiba sompolyog.
– Zavar?
– Nehm. – Balázs ezért a válaszért fáradozott. Leveszi a harisnyát, miközben a lány hasát halmozza csókokkal.
– Folytassam? Szeretnéd, hogy simogassalak?
– Ihgen.
– Hunyd be a szemed! Maradj így, csak érezz, ne láss! – Keze bárhol pásztázhatja Dia bőrét, a hatás szemmel látható, füllel hallható. – Segíthetek? – Óvatosan tetszi fel a szemmaszkot.
– Mit csinálsz?
– Csak segítek, érezz, ne láss! Leveszem, ha kéred. Maradhat? – Biztonságot kínáló kedvességgel súgja. A lánynak el kell hinnie, valóban leveszi, ha úgy kéri.
– Ihgen. – A lány emeli a csípőjét a bugyi lehúzásához.
– Add a kezed! Szárnyalni fogsz, hidd el! Eddig is szárnyaltál velem. – Balázs összeköti a két csuklót, nem rögzíti sehova, csupán egymáshoz. Ujjbeggyel lágyan oson itt és amott a nőn, magához szorítja a ruganyos mellet. Dia energikus mellkast érez, ami vezeti és óvja a kiszolgáltatottnak tűnő úton. A fiú a kötözött két kart csókolja, csatolja ki az övét, veszi le a nadrágját, a lány érzi, várja a férfit a lába közé. Balázs bokájával tárja a nő bokáját, Dia nagyítva éli meg a mozdulatokat, az érintéseket, hiába nyitná a szemét, nem látna, nem is akar. Érezni akar, érezni ahogy a térde közé fekszik a férfi térde.
– Szeretnéd? Akarsz engem, kislány?
– Folytasd! – Balázs sínen van, felteszi az óvszert, becsúszik a nőbe, ujja a csiklón, ami még lustálkodik. A kéjpont egy-egy pillanatra merevedik, Balázs erre figyel, megtalálja a hatásos mozdulatot. A nő a nyakától a bokájáig válaszol, várakozva fogadja magába a fiút.
Elalvás előtt Balázs azon tűnődik, vajon Zsolt kire kötötte fel először ugyanígy a selyemsálat. Nem kérdezheti meg Gábortól, nemcsak a hallgatás törvénye miatt, tilalmi listára tették a múltat.
Olvasd a facebookon a Csokrok nélkült már az inkubátorban, a kézirat elkészülte során!
