Zsolt dolgozott péntek és szombat éjjel, vasárnap hasára tűz a nap, amikor felébred. Vikit sem maga mellett, sem a fürdőszobában, sem a konyhában nem találja. Az alagsori konditeremben őrzi az alakját, leszáll a szobabicikről, a tus alatt felfrissül.

– Miért nem szereted, ha itt zavarlak, jól áll neked, amikor kipirulsz. – Elzárja a zuhanyt, törülközővel szárítja pozsgás arcát, csábítja mielőtt a duzzogást hallgatná. Viki két pihentető, ébresztő nélküli éjszaka üdeségével ébredt. Ahogy nem mutatja meg a férfinak félkészen estélyi öltözetét, hanem az összképpel lepi meg, ugyanúgy rejtőzne izzadtan, kipirultan, a friss, karcsú nőt fedné fel. Zsolt nem ad időt méltatlankodni a váratlan alagsori látogatás miatt, csókjai nyomán lobban a hév, vasárnap reggelek különlegessége a női ösztön légies szárnyalása.

Ölelve navigálja a pirosszoba díványára. – Nem viszlek messzire! - A piros bőrborításon az ágynemű is piros, ropogósra vasalt lepedőre hevernek. A szexszoba ágyneműje szóba sem került, a férfinak természetes, hogy erről gondoskodjon. A dzsoggingot még magán tartja, Vikiről lerántja a fürdőlepedőt. Karok fonódnak a másik köré, a lány bokái a férfi derekára fűződnek, kéjes női kuncogás jelzi az elégedettséget. Viki pihekönnyű és fesztelen, kedvese törődésének tárgya. Zsoltot az édes női test kicsempészi a világból. Gerjesztő, varázslatos szavak nélkül csattannak csókok, puszik, halk nevetgélés közepette szeretkeznek. Eloszlik a szexszoba csendje, a nő suttogása, sikolykái megszólalnak. Viki egyre hangosabban kéri a folytatást, lekerül a dzsogging.

– Meseszép vagy, Édesem! – szeretők a szavak, miközben kedvesébe hatol. Viki súlytalan mozdulatlanságban adja át csípőjét a férfi ütemének, az üde, légies kéjben elbomlik a szemérem. Zsoltnak máskor dominanciával kell átsegítenie, hogy megmutassa saját simogatását, most gát nélkül nyúl önmagához, a férfi telhetetlen a látvánnyal, a női ujjak és a csikló érintkezésével. Zsolt mellkasát a szerelem forró abroncsa szorítja. Viki mámora mutatja az utat, a férfi akarja kiszolgálni a nőt. Viki ívben feszülő nyakának láttán szakadnak ki először Zsoltból a mámor hangjai, ágyékának lökései felerősödnek. Fordít a nőn, oldalt fekve csusszan vissza, mozdulatai ismét lággyá válnak, nyújtja Viki befogadó gyönyörét, kedvese bőre ég a kezei, csókjai nyomán, végtelenül nézné a lenyűgöző barna szempárt, a résnyire nyílt ajkakat.

– Simítsd, Kicsim! Simítsd magad! – Viki ismét önmagát érinti. A vágy kisül, a nő élvez.

Viki fekteti hanyatt Zsoltot, dédelgeti, csókolja, cirógatja kitartó hímtagját. Zsolt könyökölve feszülő férfiassága és a nő találkozását szemléli, mintha Viki egy becses liliputi barátot halmozna el szeretettel. – Csókold, Kicsim! – Zsoltot harmóniába bódítja kedvese és az ágyéka közötti meghittség.

Viki kell! Nemcsak vágyik a nőre, nemcsak szerelem szorítja a mellkasát. Boldogság, hogy csókolhatja és az ölébe élvezhet.

– Hajnalban meddig olvastad az aktáidat?

– Éjfél körül feküdtem le.

– Később volt az, Zso!

– Honnan tudod? Felébredtél közben?

– A kezeddel hoztad lendültbe magad az elején, miközben nyelved már a csípőmön siklott. – Kielégítetten nyugtázza, hogy kedvese rutinosan hárította el a fáradtság okozta akadályt.

– Leskelődsz! – közös a pajkos hangulat. – Kettőkor bújtam melléd egész hétvégén. Egyedül ébredtem, bevillant, miként tündökölsz, vasárnap reggel nem hagylak magadra, szikrázol ilyenkor. Órákat aludtam, a kezdethez kellett az erősítés. Zavar, ha fáradtan doppingra van szükségem? Az izgalomra vágytam, amikor eggyé válunk és az elsülés megkönnyebbülésére.