A szobába érve Zsolt nem tűr várakozást, a bezárt ajtóhoz szorítja Viki karjait, feje felett egy kézzel lefogja.
- Mi a fenét csináltál a zuhany alatt? - meglepetése nem csillapodik. Viki kacagva tapasztalja meg erotikus erejét. A melleivel izgatta fel, Zsolt azokat kényezteti, élvezi, nyomakodnak a szájához. - Játssz nekem magaddal! Csináld, Kicsim! – kéjes utasítás. Bizonytalanul ér magához. - Csak a bimbók, Vadóc! - A férfi hangjára egy ujja körbejár a cicijén. Zsolt a lány másik tenyerét duzzadó férfiasságára teszi. - A nyelved akarom! - Viki letérdel, ráhajol, keze is kalandozik, hátrafelé siklik tovább. - Mi a lószart csinálsz? - nyögésnél nem telik többre. Viki a medencéből, a zuhany alól magával hozta a gátlástalanságot, szemérmetlenül kíváncsivá válik. Milyen érzés lehet a behatolás? Lazító körözés után a férfiban van mutatóujja. - Baszd meg! - belemarkol Viki tarkójába, fáj, úgy húzza a haját. Zsolt lángba borul, nem érzett még ilyet és Viki folytatja. - A kurva életbe, mit csinálsz?! Fejezd be! - hangja nincs, az is rekedt. A lány nem hallgat rá. - Hagyd abba, te ribanc! - először éli meg, hogy a határait feszegetik. A kéjvágy hárítássá törik. Szabad kezével kitekeri a szemtelenül pimasz női csuklót, a fájdalomtól Viki földre rogy, Zsolt felbőszült tekintete alatt lego kockákra hullik szét. A férfit maradék józansága megvédi szidalmazó szavak kimondásától, villámló szemei mellé felesleges.
- Ne haragudj! - nem bánja az elmúlt perceket, megengedheti magának, Zsolt is időről-időre gátlástalanul játszik. De szelídsége csillapíthatja a dühödt férfit, aki mámorból zuhant méregbe.
- Átléptél egy határt.
- Te is szoktál. - Válaszként a szavak emberének elakad a hangja, mintha szíven döfnék, ezt érezheti kedvese, amikor eltökélten tereli őt új utakra? Homlokával a falhoz dől, az ablak előtti falevelek szellősusogása tölti be a szoba csendjét. Enyhülő pillantással figyeli a padlón kuporgó félmeztelen, szorongó nőt.
- Figyelj, ezt nem kellett volna! - leguggol elé, két kézzel markolja át a vállait.
- Sajnálom - immár állják egymás tekintetét. - Zuhanyozni szeretnék, egyedül. - Vajon Zsolt érzi, hogy megalázó, ha saját vadsága mellett Vikit csaknem keresztre feszíti a merészsége miatt?
A zuhany csobogását fotelben ülve hallgatja végig, túlreagálta Viki pajzánságát, tapintatosabban kellett volna véget vetnie a kellemetlen fürkészésnek. Vikit fürdőlepedő öleli körbe, amikor bezárja maga mögött a tusoló ajtaját. Zsolt megkönnyebbül, köntösre számított, masszívabb elzárkózást mutatna.
- Ne haragudj! - lép a lányhoz. - Durva voltam. - A vágy csupán megpihent, Viki vizes hajának látványa bevillantja a wellnessben lecsorgó habfodrokat. Óvatos csókkal próbálkozik, Viki elfordítja a fejét. - Most már tudom, milyen amikor fel akarlak falni.
- Miért nem szóltál hamarabb?
- Nem tudom, akkor pattant el valami. Igazad van, de ne duzzogj! - Viki hagyja a lágy csókot.
- Szemtelen voltam.
- Felejtsd el! Vizes a hajad - mosoly kíséretében csavarja ki, cseppek hullanak a padlóra. Mindketten törülközőben, Zsoltnak a derekán, letagadhatatlan hatást mutatva.
- Látom, nem haragszol! - sejtelmesen kuncog.
- Perverz őrült vagy, ezért szeretlek.
- Állva folytatjuk vagy az ágyban? - letekeri a férfiról vágyát nem titkolható textilt. - Fel kell tűznöm a hajam, eláztatjuk az ágyneműt. - Visszamegy a fürdőszobába.
- Mi a franc? - Zsoltnak másodszor akad el a hangja, amikor Viki ismét megjelenik. Érezte, hogy vánszorog az idő, azt hitte, büntetés. A mályvaszínű fűző pusztán a push up hatást biztosítja, nem takar felül, alul semmit, a nő csípőjéig ér. Észvesztőek a karcsúsított derék alatti és feletti fedetlen kéjzónák.
- Szóval szemtelen vagyok? - viháncol, miközben az ágyon Zsolt hasára ül. - Ne leskelődj! - ujjait végighúzza a férfi szempilláin, lecsukva azt. Viki mocorog rajta, tüzelve próbálja elképzelni, milyen meglepetést tartogat még a mályva-fűző után. Nem lát és alig hall a hasán csúszkáló lucskos női csípő, a felajzott várakozás hatása alatt. - Még nem nyithatod ki! - vággyal fűtött. Nyaldossa Zsolt jobb karját bicepsztől a csuklóig, fel kell emelnie az ágy rácsához, hogy hozzáférjen.
- A kurva életbe! - őszinte a düh. Tökéletes volt a figyelem elterelése. Hogy a fenébe használhatja Viki ilyen ügyesen és csendben a bilincset? - Hova dugtad el?
- Az ágy alá.
- Viki, ne folytasd! Tervezted. - Soha, egyetlen nő nem hozhatta magatehetetlen helyzetbe.
- Figyelj, ne rángasd! Nem szexshopban vettem, rendőrségiek. Hacsak nem akarsz lehorzsolt, árulkodó csuklókat.
- Csuklókat?
- Igen - céltudatosan kerekedik a férfi felé. Szó szerint, az arca felett térdel, kezében a másik a bilinccsel.
- A kurva életbe! - rángatja a fejét, miközben a lány szemérme nagytotálban mutatkozik meg. - Viki, kérlek, ne csináld! - A bilincs valóban erősen fogja, horzsolások árán sem szabadulna. - Honnan szerezted őket?
- Egy jóbaráttól, megtanította a használatát is, téged óvott a kétbalkezemtől.
- Persze, meg odaadta a bilincseket. Hogy rohadna meg!
- Pssz! Csúnyán beszélsz, Szívem! - csókkal vet véget a káromkodásnak. Hat a csábítás, Zsolt dühe és vágya is megtorpan, ám képtelen ellenállni.
- Folytasd! Kérem a nyelved! - szabad kezével tarkójánál fogva magához szorítja a nőt.
- Ne ellenkezz! Kérem a másik kezedet is, úgysem szabadulsz! - Viki átfogja a csuklóját, a bilincs másik fele az ágy rácsán kattan, miközben olyan közel ül Zsolthoz, hogy öle élvezheti a férfi száját.
- Lalo vagy Géza, más nem lehetett.
- Ha ők megmondják, megtudod. De ha rossz helyen érdeklődsz, lebukhatsz! – igéz, csalogat, édesgeti a buja fogságba szorult férfit.
- Bízd rám, mit tudok meg! Gyere vissza, te kis cafka! - Viki öle elhagyta az ajkait. - Szeretném, ha így élveznél! - „Szeretném”: nem Zsolt szava, szabadulna a helyzetből, ám csupán egy úton teheti, a Viki által kijelölt úton. Eléri Vikinél az első nyalakodó orgazmust, majd a másodikat. Ekkor siklik rá, fogadja magába a lány, és gerjeszti tovább. Nem mozog olyan tempóban, ami elég lenne a kisüléshez, viszont homorítva tolja előtérbe a ciciket, miközben mindkét tenyerével a saját tarkóját támasztja. - Brutálisan vonzó vagy!
- Sokáig bírod, de most addig, amíg én akarom!
- Nem félsz a büntetéstől?
- Nem, mert piszkosul fogod élvezni! - lehajol csókolózni.
- Túl jó tanítvány vagy - falja a nőt. Teste feladta az ellenállást, Viki nem kínálja azt a ritmust, ami megkönnyebbüléshez vezetne, minden izma feszül a kéjtől, a kielégülés hiányától, mert ez már egyre sürgetőbb hiány. - Folytasd, Kicsim! - folytatni kell. Elveszne, ha a lány most eltűnne, a gondolatát sem viseli, hogy megszakad a szemtelenül indult mámor. Viki elengedi az egyik kezét, saját fenekére helyezve üzeni, visszaadja a szabadságot, a férfi önmagához hangolhatja egybeolvadásukat.
A föld megszűnik forogni, a hold lepottyan az égről, a Vénusz jön fel helyette. Pápai Zsolt elveszti a kontrollt saját maga felett, nem ura a testének. Viki kezében van mindene, a gyönyöre, az élete. Nem tudja, hol van, nem tudja, mi van körülötte, Viki szája és öle a világ. - Abba ne hagyd, baszd meg! - a női hüvely magába szorítja, Zsolt a kilövellés után sem nyeri vissza az irányítást ágyéka felett, kifáradás csitítja el lökéseit.
Mozdulatlanul dolgozza fel a totális kontrollvesztést, esélye sem volt, hogy hatással legyen arra, ami történik. - Édes Őzikém, mit csináltál velem? Mit kérsz, mit tegyek? - bármivel viszonozná, bármit megtenne, amit a lány kér. - Te, boszorkány! Elraboltál. - Viki büszkén mosolyog, több mint mosoly, hang nélkül nevet.
- Üzeneted jött - Viki figyelmezteti, sms érkezett az ügyfelek által ismert számra. Zsoltnak eszébe sem jutott kikapcsolni amikor a vizes hajú lány lerohanta. Visszaérkezik térben és időben, láthatóan fogalma sincs, hogy keresték.
- Nem jött, hallottam volna. - Viki valóban süketté tette az elképzelhetetlen aktussal.
- Nézd meg a mobilodat!
- Igazad van. Bocs, ez fontos, fel kell hívnom … Pápai Zsolt! Keresett, Norbert.
- …
- Biztos vagyok benne. Van más megoldás is, de az a börtönbe vezet.
- …
- Döntse el, mit akar! Szabadon maradni vagy plusz harminc CD-t eladni!
- …
- Hétfő reggelig határozzon! Le kell állítsam az embereimet, ha visszakozik.
Nem fejezi be a telefonálást, újabb hívást indít.
- Szia! Attila, Szabolcsi tárgyalásán rendben lesztek?
- …
- Melyik bejáraton viszed be?
- …
- Tökéletes. Még mindig vannak ötletei. Ha hétfőn is bizonytalan, visszalépek.
- Szex után, egy szál… pléd alatt intézkedtél? – Viki kuncog.
- Sejtheted, hogy muszáj volt.
Olvasd a facebookon a Csokrok nélkült már az inkubátorban, a kézirat elkészülte során!
