Doki az utolsó simításokat végzi a bőröndökben, amikor kopognak szállodai szobája ajtaján. Csomagokat veszi számba, miként fogja Párizsban a taxiig elvinni, a Roissyn nem várja senki, várandós feleségének úgysem hagyná, hogy cipekedjen. Eltereli gondolatait, a repülőn két órája lesz kitisztítani a fejét, előre kell néznie, ügyeleteit, előjegyzett műtéteit és az előadásait rendszerezni, nincs-e ütközés, amit el kell hárítani. A taxi még nem érkezhetett meg, a szobaszám szóba sem került a megrendeléskor, már nem vár senkit.

- Hoztam egy kis pótvacsit. Marion biztos nem kóstolta még a káposztát.

- Bejössz? – hívja be Vikit. Meglepetéssé csillapodik a fellobbanó lángcsóva.

- Ételtermoszok, feladhatod a bőröndben, csak akkor törnek szét, ha felrobban a gép – Viki erről is gondoskodott. – Elférnek még? – néz körül a csomagok között.

- Biztos lehetsz benne, inkább itt hagyom a fél ruhatáram, az pótolható – torkából elszáll a rekedtség kockázata, ami a nő megpillantásakor veszélyeztette. – Zso tudja, hogy itt vagy?

- Miért jöttél, Vica? – elveszi tőle a termoszokat, közvetlenül elé áll. Viki nem válaszol. – Figyelj rám! – puhán az álla alá nyúl, felemeli Viki lesütött tekintetét. Újabb félútig jutó meghittséget nem viselne el. – Miért jöttél Zso tudta nélkül?

- Talán …, talán az orvosiban történteket befejezni – elhaló a hangja.

- Lezárni vagy befejezni?

- Befejezni – Viki saját ajkába harap.

Doki ujja még mindig emeli az arcát, így hajol Viki felé megcsókolni. A bátortalan viszonzás felizzik, hevesen falják egymást. Doki magához szorítja, Viki a férfi pólóját veszi le.

- Zsolt barátsága visszatartott, mielőtt kiutaztál. Mi változott?

- Megbeszéljük utána, elképzelésed nincs, mit váltasz ki bennem. Ha dumálunk, időnap előtt elsülök. – Ismeri saját határait, közel áll ahhoz, hogy önfegyelme ne védje meg a korai balesettől.

Az ágyra döntött nő szoknyáját csupán felhajtja, butyiból és a harisnyatartóból hámozza ki. „Naná, hogy harisnyatartó” – nem mondja ki, de Vikinél ehhez van szokva. A blúzt és a melltartót Viki veszi le önmagáról. Doki a nő két csuklóját összefogva emeli a párna felső széléhez, ott lefogja, öngól, nem maradt több ideje, mindkettőjüket tovább csigázta. A türelmetlenség hevével döf belé, Viki felnyög, három-négy kemény mozdulat még, és ennyi volt, Viki még akkor is remeg alatta, amikor a férfi lankadtan kicsúszik. – Nézz rám! – Viki a kérésre felé fordítja az arcát, eddig valahol a távoli semmiben mintha a falat bámulta volna. Doki azt látja, amire számított, zavart és kielégítettséget. Lefordul a nőről, mellé fekszik, a kezét azonban megfogja maguk között. Pihenniük kell.

- Kérsz valamit inni? – visszatér Doki ereje. A minibárban tonik maradt, azt hoz Vikinek. – Bocs – a telefonját veszi elő.

- Kit hívsz?

- Senkit, későbbi járatra foglalok helyet. – Viki felé fordulva fekszik vissza. – Szóval, mi változott? Zsolt mintha tudatosan nem engedte volna magához közel a nőket, csalódások védőhálója nélkül zuhant a szerelembe, amikor téged megismert. Észvesztően vonzottál engem is, ilyenkor az ember elhiteti magával, hogy csupán szex. A távolsággal, az idővel azonban nem halványodtál, hanem erősödtél. Beláttam, a barátság nem írja felül.

- Miért nősültél meg?

- Szerettem-e Mariont? Az elején áltattam magam, de szerelmes tiszta lappal lehetsz, nem egy benned bujkáló emlékkel. Családra, biztos pontra nekem is szükségem van. Ma sem hagynád el Zsoltot. Megvan még a francia társirodád?

- Tudod, hogy megvan, a te ügyeidet is velük intézem. – Viki az uniós megbízásait kénytelen külföldi irodák segítségével rendezni a jogrendszer miatt.

- Párizsban mikor jártál?

- Nem voltam, francia ügy alig van, német, osztrák a jellemző.

- Lehetne több. Akkor utazhatnál.

- Mire gondolsz?

- Néha ébredhetnél mellettem, két-három napot kint tölthetnél.

- Zsolt rájönne.

- Ügyes vagy, ez nem történhet meg. Befejeztetné, csak addig tarthatna. Neked bármit megbocsátana, a barátság az én rizikóm. Hét közben jönnél, én előfordulok vidéki kórházakban is, Marionnak sem tűnne fel.

- Figyelj! Ha most megháromszorozódna a francia ügyeim száma, észrevenné.

- Akkor Németország, Ausztria, utaznék én is, ezt teszem mióta kint vagyok. Ha negyedévente találkoznánk, az is jobb lenne a reménytelenségnél, eltelnének a hónapok és lenne mire várnom. Gondolkozz rajta!

-  Viki ajkaihoz hajol, puhán csókolja. Viki nem erre a férfire emlékszik, keményebb szexcsatáik voltak. A nyakához csúszik a férfi szája, Doki tökéletesen ismeri a testét, nincsenek felesleges erogén tájkeresések. – Csak lágyan, ejtsd bele magad a matracba! – A hangsúly is változott, a múltban türelmesen vagy keményen utasította, most a hangja is simogat. – Ne szégyelld, Vica! Zsolt szerelmével elutaztál olyan kalandokba, amit a kedvéért teszel meg. Monogám nő vagy, és most nem tudsz dönteni. Nem kell döntened, rajtad múlik. – A hasát csókolja, a köldökénél jár, aprót belenyal. Viki a feje felett az ágy rácsába kapaszkodik, Doki tapasztalat-gyengédség mixe tökéletesen hat. A férfi felcsúszik az ajkaihoz ismét, majd a nyaka következik. – Gyönyörű vagy! Kéjben úszol - folyamatosan fel-felpillant a nő arcára, erről álmodott, ilyennek akarja látni. Viki eddig bírja, belemarkol a hajába, így nyomja szorosan a nyakához.

- Folytasd! – préseli ki a vágyakozó szót.

- Akarlak! Iszonyúan hiányoztál – két kinyújtott karjával Viki arca mellett támaszkodik, egy pillanatot sem veszítene el a látványból. Amilyen gyengéden csókolt, olyan gyengéden és lassan, csaknem vontatottan hatol be. Az egész nőt átjárja a vágy, Dokinak még a bőrét is perzseli. Megkezdi óvatos ki-be utazását a nő ölében. Egy orgazmus, majd kettő, testük emlékszik egymásra. Viki csípője önkéntelenül megemelkedik, törleszkedik a férfihez. – Ez az, Vica! Folytasd! – A kéjtánc enélkül semmit nem ér, elvárta önmagától, hogy így felhúzza. – Szoríts meg, Kedves! – elég egyetlen suttogó kérés, Viki kéjvágya függetlenítette önmagát, Doki vezeti. – Még egyszer, Vica! Ne állj meg, akarom! – Megérkeznek a régi, közös reflexek, ritmusosan masszírozza testében a férfit. – Eszméletlenül jó vagy! – Doki hangos hörgésekkel kísérve élvez el. Az aktus kezdetén tudta, hogy Viki csípője ekkor kapcsol erős ütemre, a partner kielégülése járatja csúcsra. Még nem elég, talán évek hiánya adja Doki kitartását, Viki észleli a fallosz és az ujjak helycseréjét, akarja tovább, tovább és még tovább, a spriccelésig.

Teljes kimerültséggel hevernek mindketten. Doki elérte, amit megkívánt adni, Zsolt mellett kemény kihívás, hogy Viki vágyjon az újabb találkozóra.