Viki türelmetlenül várja, hogy a fiúk elaludjanak. Nem érti, milyen elzárkózás ébredt fel benne délután, ám Zsoltnak nem voltak elvárásai, különösen nem az, hogy megjátssza magát, tönkretenné a viszonyukat. Most azonban életre kel a kíváncsisága, kipróbálni valamilyen ismeretlen újdonságot.
A vendégszobából hívja a férfit-
- Szia, ne haragudj a szállodáért!
- Nincs gond, fáradt vagy és kimerült.
- Nem zavarok? Hiányzik a hangod – bátortalan és visszafogott.
- Átmenjek?
- Inkább beszélgessünk! – merészedik.
- Hol vagy most?
- A vendégszobából telefonálok.
- Elfelejtetted a kamerát.
- Nem felejtettem el – Zsolt tapogatózó kérdéseire a szűk szavúság nem változik.
- Várj egy kicsit, a dolgozóban ülök! – matatás, jövés-menés hallatszik. Két-három perc múlva a hálóból szólal meg ismét. – Szóval a hangom …
- Igen – kiugrik a szíve, tart a kudarctól is, Zsolt rutinjában bízik.
- Haedset van rajtad?
- Ihhgen – vágyakozás költözik a válaszba.
- Most elmosolyodtál.
- Honnan tudod?
- Így képzelem el. A mikrofont vedd közelebb, jobban foglak hallani! … Ez az! – átjön Viki sóhaja is. – Fel van kapcsolva a villany?
- Nincs, sötét van.
- Ügyes kislány! Mi van rajtad?
- A lila hálóing. – Az amiből Zsoltnak korábban óvatosan kellett kibújtatnia.
- Átnyúlsz a jobb kezeddel a bal válladhoz és lassan, nagyon las..san lecsúsztatod a pántot. …. Megvan?
- Ihhgen.
- Folytassuk?
- Nagyon.
- Akkor ugyanígy a másik oldalról is! Szólj, ha meztelenek a vállaid!
- Kész vagyok.
- Nyúlj be a melledhez és markold meg! Hadd halljam a sóhajodat! Ne fogd vissza magad! – Viki ezért hívta, erre vágyott, Zsoltot a hangok vezetik. – Folytasd, simítsd! Érzem mintha az én tenyeremben lennének. – Viki egyre hangosabb.
- Hangyák szaladgálnak a bokámnál – kuncog.
- Az a dolguk. Nyálazd meg az ujjad, körözve játssz a bimbókkal! - A nő hangos sóhajaiba nyögések is vegyülnek. – Szeretném megmarkolni a feneked! – Érzi tenyerében Viki telt csípőjét, nem a törékeny hattyúlány, akit megismert. A két terhesség kellemesen gyurmázhatóvá tette, nem kell attól tartania, hogy összeroppantja. Szorítaná és magára húzná máris, a nőnek azonban gyors lenne a tempó, bár a nyögések egyre tisztábban jönnek át az éterben. – Élvezni az ajkad, ahogy csókollak és tövig a torkodba nyomni a nyelvem! – A nyögésekbe nyösszintés vegyül, felkorbácsolja Viki fantáziáját. – Látom, ahogy kicsit kidugod a nyelved, majd visszahúzod, aztán beszívod az alsó ajkad.
- Hohhnnan thudodh? – tüzel a nő hangja, Zsolt ágyékát forróság önti el.
- Ismerlek. Mesélj, mit érzel még! Hallani akarlak!
- A vhállaimon és a karomon mintha jeget görgetnének, utána forróság önti el.
- Feszül már a lábfejed?
- Ettől a mondattól most – megszakad a kéjorgona, aminek szinte az összes sípja megszólalt már, kuncog ismét.
- Az ujjadat akarod vagy vibrátort? És most vagy később? Tocsogsz már?
- Az ujjamat – széles mosollyal válaszol, csaknem az összes gátját elfújta a vágy.
- Én nem bírom sokáig, felhúzott már az, hogy ezért telefonáltál. Kívánlak, Kicsim! És el akarok úgy él…vez..,ni… Basszus! – „hogy te is hallod” marad el a basszus előtt. Az ágyéka legyőzi a férfit, aki nagyszerűen irányítja önmagát. A szokatlan helyzettől, Viki önmagát leküzdő bátorságától, a kéjes női bevállalás nyomán fallosza válik uralkodóvá.
Zsolt elvéthetetlen, artikulálatlan hörgéseit, horkantásait hallva határok rombolódnak, hormonok győzedelmeskednek, Viki önmagába nyúlva viszonozza ugyanazt a hangok közvetítette ajándékot, amit ő kapott. Felveszik a szextinget is erotikus játékaik választéka közé.
