Viki magára marad a gondolataival. A majdnem baleset jut eszébe, Levi csaknem megverte az énekest. Aztán a férfit látja a szemei előtt, aki Levente nyitott kocsi ajtaja mellett lehúzta a saját ablakát, hallgatta a barátját bántó vitát. Zsolt kész volt rá, hogy kiszálljon Norbit megvédeni.

Norbi tolatva is alig mozdult, az ütközés kikerülése közben úgy sikerült megállnia, hogy nemcsak Levente kocsija, hanem fa és villanyoszlop is akadályozta. Centiket haladt, a járdára ismételten fel kellett kanyarodnia, óvatosan navigált. Levente nem ült vissza, az ajtót sem zárta be, a kocsi elejénél figyelt. Zsolt oldalra nézett, a lehúzott ablakon és a nyitott ajtón tisztán látták egymást. Viki a sötét szobában Zsolt szemeit látja, Vikin ragadt a tekintete, amíg Norbi útnak indulhatott. A lány sem vette le róla a pillantását, percekig nem engedték el egymást. Akkor ébredt rá, amikor elvitték a szerelmét. Viki így alszik el, nem Levente dühöngésének emlékével.

– Szeretnéd, ha alulról csókolnálak? – reggel Levi ébreszti. Mi van Leventével? Viki eddig azt hitte, nem akarja az oralis szexet, sose csinálta.

– Ihgen – hiányzott, Levi mellett nem remélte. Levente nyelve és szája felvesz egy tempót és ismétli, sem a tempó, sem az erő nem változik, mechanikus, nem hozza lázba. Amikor a férfi úgy gondolja, hogy a nőnek kellő örömet okozott, haladna tovább, még nem kész rá. Viki tenyerét az ágyékához húzza, átadja magát a számtalanszor átélt kézimunkának. Sebesen hatol be, energikusan mozog. – Folytasd, féktelenül! – pezseg Viki és a csókja. A nő arcára esik a pillantása, elragadó a vágya. Az izgatott szemeket nézi, mély kéj a nőben lenni, nem tudja, miért nem sül el, a teste tartja magát. Talán először, amióta Viki hozzá költözött, amióta közös az ágyuk, Viki csípője remeg. Káprázatos. Viki gyönyörével élvez Levente is.

– Drága, szeretlek!

– Dühöngtél tegnap este.

– Nem dühöngtem, elmondtam annak a hülyének, mit művelt.

– Nem történt semmi. Megállt időben, te kirángattad a kocsiból.

– Viki! Majdnem összetörte a kocsimat!

– Bárki lehet figyelmetlen, veled is előfordul.

– Zsolt barátját véded?

– Nem, de sose láttalak ilyennek.

– Milyennek? Pusztán szóltam neki, hogy legközelebb figyeljen. – Viki nem folytatja a süket fülekre találó beszélgetést.

 Zsolttal van ismét, a férfi bünteti, amiért elhagyta. Viki kezei a feje felett vannak kikötözve, Zsolt lovaglópálcája csak csíp, de annyit kapott, hogy már sajog a bőre.

– Nehh, nehh Zsolt, fáj! – könyörög, a férfi folytatja, a nő nem szabadul.

– Hova a francba mentél, Kicsim? Miért mentél el, Viki?

– Zsolt, hagyd abba, fáj!

– Miért mentél el?

– Féltem.

– Hülyeség! Megmondtam, hogy a munkám végeztem!

– Zsolt, fáj! – A férfi nem hallja, utat talál a bánat és a düh, amit átélt. A pálcát a nő fogai közé teszi, Viki nem szólalhat, így dugja meg. Nem siet a lánnyal, régen érezte a tocsogó, forró ölét, hiányzott. Vikinek a behatolás is hasító, a bőre vörös a combjai között, oda is rengeteget sújtott az apró bőrdarab. Érzi Zsoltot, a vágyát, látja a ragadozó tekintetét, a pálcával szorítja fejét a párnához. Tehetetlen a férfival szemben, mégis burjánzik a kéjben. Megfeszül a teste, a csípője vad ritmusba kezd, kielégülten fekszik. Kikötözve.

Egy hét múlva nincs ügyfél Vikinél, Edit nem kérdezi, beengedheti-e Zsoltot.

Akarja a nőt, az irodában akarja, képtelen megvárni az estét. A kanapéra fekteti, nem veszi le a ruháit csupán kibontja, karjait a kanapéhoz rögzíti.

– Nem leszel másé! Nem adlak másnak, kicsi kurvám! – kíméletlenül hatol be, kíméletlenek a lökései. A lány élvez, utána behunyt szemmel pihen. – Még nem vagyunk kész – a fejéhez áll, duzzadó férfiassága körbejár az ajkain. – Nyisd ki! – a nő szájába élvez. – Nyald le, nyald tisztára! Nem akarlak téged lemosni magamról!

Kinyitja a szemét. Levente hálószobájában fekszik, békésen. Zaklatott, hetek óta zaklatott. Előtte nem álmodott Zsoltról, a botrány óta beoson az éjszakájába. Lehet saját maga is betette kettőjük dolgát egy fiókba? Levente háborítatlanul alszik. Rendbe kell tenni a szexet kettőjük között, átgondolja, mit köszönhet neki, nyugalmat, biztonságot talált. Azóta sem élvezte úgy Levit, mint a Kúria bankettje utáni reggelen, heves volt, fontos volt neki Viki. Döcögősen, de mozdítható a szexben, változni fog. Viki a saját türelmében és a tapasztalatában bízik, háborítatlan lesz az intim életük miután megszokják egymást.

 Megcsókolja Leventét, amikor este hazaérkezik. – Viki, itt folytatjuk? – Levente a nappaliban kérdezi, elvégre a szex helye a hálószoba. Viki alig várja, hogy ölelkezzenek. – Drága, nem vagyok Pápai Zsolt, de azt szeretném, hogy neked öröm legyen. Mondd, hogy mit szeretnél!

– Hamar veled lenni!– hevesen csókol, Levi is elkaphatná hevesen.

– Ne kapkodjuk el!

A hálóban egyenként kerülnek le a ruhadarabok, sorban egymás után, nem kapkodva. Kíméletesen hatol be, Viki csípője nem mozdul, az arcát nézi, nem akarja a nyugalmat megzavarni. Finoman, puhán öleli körbe a női nedves meleg. Öröm, hogy Viki végig nyugodt volt. Nekapkodjunk Leventével szertefoszlik Viki szenvedélye, várja, hogy végezzenek. Így volt három napja, így volt egy hete is. Viki oldalra fordul, elalszik, háttal Leventének.

Zsolt azt mondta, a férfiak mimózák, ha a szextempójukról van szó. Zsolt… Napok óta folyamatosan Zsolt zakatol a testében, Zsolt zakatol a lelkében.

Levi kielégítetten alszik. Viki kimegy a nappaliba, beteszi a hűtőbe a gésagolyót, ezt is Zsolttól tanulta, pornó csatornát kapcsol. A saját keze siklik a saját testén, csúsztatja be a hűvös golyót, érzi, akarja, kívánja magát. Maszturbált, mielőtt megismerte Zsoltot, később a férfi kedvét lelte abban, hogy nézze. Akkor mutatta meg, hogyan játsszon magával kéjesebben. Kizárólag arra figyel, duzzadjon az ujja alatt a csiklója, a teste azonnal vágyik, a golyót bent tartja, amíg szüksége van rá. Megkönnyebbülten fekszik vissza Levente mellé.