„Miénk lesz az egész éjszaka” – Reggel ezzel az ígérettel tért ki Viki csókjának folytatásától, a további együttléttől. Túl vannak ez első, hiányt pótló, türelmetlen tűzoltáson.
A per, Zsolt hatása alatt elvesztette a hitét, hogy közös a jövőjük, megértette volna, ez késztette a legbántóbb mondatra: „Ma sem gondolkodnék … „ Viki a jegygyűrűvel visszakapta a biztonságot, megszilárdították Lajosban is a bizalmat, amit az elmúlt hetekben, hónapokban tett.
„Nem samponnal megyek, de engedj ki öt-tíz perce!” – bújik ki az ölelésből, indul a fürdőszobába. A Zsolt mellett tanult higiéniás szokások nélkül kényelmetlenül érezné magát, Nem találja az alapozóját, a kapkodásban a szállodában hagyhatta - sétájuk alatt erre hivatkozva tért be egy drogériába és vette meg az intimzuhanyt.
Visszatérve az ágyba cicásan hízelkedik, törleszkedik kedveséhez. Lalo kezdetben telhetetlen a kényeztetéssel, aztán felforrt vére veszi át a kezdeményezést.
- Ne mozdulj! – hanyatt fordítja a lányt. Kezeit a feje felett lefogja, nyelvével, szájával élvezi a feszülő, fogai közé nyomakodó bimbókat. Felnéz Vikire, behunyt szemmel sóhajtozik, időnként aprókat nyög.
- Mire vársz? – elhaló kéjjel kér többet.
- Ne rohanj! Megint türelmetlen vagy – súgja kedvesen és ha már a füléhez ér a szája, picit beleharap. Viki mámorosan szisszen fel. – Kihagynád a felét, sprinternő – incselkedik tovább.
- Hol van a szád? – fordítja fejét a férfi felé.
- Itt – bevégezhetetlen csókban forrnak össze, kócolják a nyelvüket. Abbahagyhatatlan, amint Lalo távolodna Viki elutasíthatatlanul utána emeli a fejét folytatást kérve. – Rettenetesen hiányoztál!
- Csókolj, ne dumálj! – Pezsdítő a türelmetlen felszólítás. – Én vagy a szex?
- Bolond nő! Mindkettő. A te szexed. Nem a lakásodba mentél, ahogy mondtad ott a parkolóban. Eszembe sem jutott félrenézni, amíg nem tisztázódik, hogy fogunk-e még összetartozni. Szóval jól kiéheztettél – mosolyog a lányra.
- Engedd el a kezem, kérlek! – Elkezd mocorogni, amint szabaddá válik. Hátat fordít a férfinek, pucsítással jelzi, mihez készült a fürdőszobában.
- Komolyan gondolod, Cica? Ezt egyetlen pasinak nem kell kétszer mondani.
- Hogy maradt ki eddig?
- Nem kérted. Reméltem, hogy előbb-utóbb megteszed. – Keze Viki fenekét simítja, ujja közvetlenül a gyönyör hátsó kapujánál köröz. Felméri itt mennyire érzékeny a nő. Zsolt elejtett félmondataiból sejti, hogy Viki nagyon, nem csalódik. Nem tesz mást, csupán síkosítóval bekeni az ujját, így folytatja a körkörös, máskor le-fel sétáló mozdulatokat. Másik kezével hátulról átöleli a nyakát, maga felé fordítja és csókolja. – Élvezd! Élvezd, Kedves! – Vikiben már bent ragadt a hang, beleharap a saját ajkába, tüzel a nő. – Neked nem kell mondanom, hogy szólsz, ha bármi gond van. – Viki két lihegés között bólint. – Jobban fog feszíteni, mint amihez hozzászoktál.
- Tessék? – Annyira érthetetlen az utolsó mondat, hogy kicsúszik a suttogó visszakérdezés.
- Misszionáriusban nem számít egy-két centi, de itt igen.
- Mi van? – teljesen kizökken. A férfi mimikájából kapizsgálja a választ. – Vannak méretek, amik arányosak a testmagassággal?
- Nem arányosak, de nem egyformák. Zso és Doki hozták az átlagot, szeretted azt is – szélesen somolyog.
- A picsába a közös lepedőtökkel és a sasszemeddel! – hitetlenül ébred rá a részletekre.
- Cica, van amit fontos tudnod és időben. A technikás pasik miatt eddig nem vehetted észre. Lazíts, Kedves! – Az ujjak helyét az érdemi rész veszi kezdetét. Viki felszisszen. Nem tudja, hogy másra emlékszik vagy azért érzi szorosabbnak, mert Lalo előre szólt. – Sóhajts jó mélyet és ernyedj el! – Viki egész teste szorong, mintha először lenne része análban, és talán valóban, itt a méret a lényeg, a férfi kellően ismeri önmagát. – Engedd le a fejed a karomra, pihentesd meg a párnán! – Viki azt sem vette észre, hogy a szorongás összpontosítássá fajult, a nyaka is merev. – Szeretném érezni, hogy tíz kilós az okos buksid. – Mézédes, csak így érhet célt. Viki feje a karján hever, a súlya szinte nyomja, az utolsó szavak miatt el is mosolyodik.
Alul alig moccan, a nő kitágult, Lalo nincs mélyen. Ismét csókolja, a mellére markol. – Akarlak, Cica! Iszonyúan akarlak! – Aprókat csusszan oda-vissza, Viki visszanyeri a lángját, időnként két ujja közé szorítja, máskor cirógatja a nő csiklóját. És Viki még mindig mintha felfelé siklana egy libegőn. – Ez az! Ez az, Cica! Így akarom látni, hogy élvezed! - „Folytasd!”- az út egyirányúvá vált, végig kell rajta menni. A libegő felért a csúcsra, a nő teste megfeszül és feszül, feszül, Lajosnak kell megtartani, miközben nem hagyja magára a elöl kéjpontot és hátul sem, a fallosz piciny mozgásai nem csitulnak. Az első hátsó behatolás Viki orgazmusával ajándékozza meg. Heves csípőtánccal hull alá súlytalanul a hegytetőről a mélységbe. A férfi törődhet magával, most azonban tövig lopakodik, Viki kielégített teste erőtlenül, ernyedten használható. Hallja az apró szisszenéseket, önmagának erőteljes mozdulatokra van szüksége, miközben elölről támasztva egy helyben tartja a nőt. – Kurva jó volt! – csúszik ki és fordul kimerülten hanyatt Viki mögé.
Viki nem mozdul, így szeretne elaludni, a lelke ujjong, hogy élményt nyújthatott, a testében még ott a kemény férfiasság nyoma, a szokatlan tágítás tompa sajgása. Mégis tudja, hogy holnap érezni akarja, érezni fogja újra. – Cica, rendben vagy? – mozdulni Lalo is képtelen, hallania kell a kedvese hangsúlyát. „Igen.” – békés, nyugodt félálom válaszol. – Megvan a párizsi éjszakai programunk. – „Tudom” – már mosolyog a szó.
Olvasd a facebookon a Csokrok nélkült már az inkubátorban, a kézirat elkészülte során!
