Éjfél után köszönnek el Dokitól, Viki a visszahúzódó, szerény lány helyett kalandvágyó, önmaga határait feszegető nővé érett. Lalo időnként hitetlenkedve hallgatta, hogyan töltődött fel, miként tisztította ki magából a férfiak körüli zűrzavart. Egész nap zakatolt benne a reptéri ragaszkodó sírás és a hálószobai bódító csók. Nem tudta, nem is akarta függetleníteni magát az örömtől, ami az idegen környezetbe szakadt barátjából áradt a látogatásuk miatt. Viki két hónapja hiányzik, pár plusz órának nincs jelentősége, hazamennek és minden estét, reggelt együtt töltenek, Dokinak azonban ezeket a napokat ajándékozhatják, utána folytatja az elárvult hétköznapokat.
- Bocs, nem mostam fogat – Viki kicsúszik a csókja elől, amikor magukra zárják az ajtót.
- Vörösbor ízű lesz a csókod – húzná magához.
- Inkább mentolos – nem a fürdőszobába indul, a bőröndjében matat.
- Mit keresel?
- A sampont – neheztelően duzzog.
- Kizárt, hogy most fogsz hajat mosni, egész nap rád vágytam – leül mellé, békítően átfogja a vállát.
- Ráér még egy órát.
- Azt ne válaszold, hogy semmi bajod nincs! – nyugodtan kéri. Viki megtalálja a sampont, a kezébe veszi, indulna kifele. Lajos a bezárt ajtóhoz szorítja.
- Elengednél, kérlek! Téged is vissza lehet utasítani, vagy nem?
- Szóval ez a bajod, a reggel? – Átfogja Viki nyakát még sincs benne szorítás, nem sugall erőszakot, továbbra is meghitt.
- A napirendet be kell tartani, ugye? – gúnyos dühvel kérdez vissza.
- Reggel óta srófolod magad? Vannak dolgok, amik előbbre valók a pillanatnyi szexnél. Két percen belül lihegni fogsz a csókomért és a farkamért. Megértem, hogy csalódtál Leventében, ha a pasi nem tudja visszahozni a hangulatodat, amikor már szabad a pálya, az a kurva nagy baszd meg. Hány blúzod van még a bőröndben? Ezt biztosan tudod pótolni. – Viki ezt a Lalót nem ismeri, pillanat alatt vált kiéhezett vérfarkassá, aki mégsem ijesztő, legfeljebb meglepő, amikor letépi róla a ruhát. Zsoltot idézi, aki falta, cincálta vad szexcsatáik alatt. – Mit gondolsz, mennyire hiányoztál, te kis cafka? Most menekülnél, büntetni mersz a néhány órás várakozásért?! – Annyira szorítja meg a nyakát, hogy ne fordíthassa, a mélyre hatoló nyelves csóknak mozdulatlan célja legyen. – Iszonyúan kívánlak, ne húzd tovább az időt! – Támadás nem is volt, az utasítás is eltűnik a hangjából. Buja, tengermély kéj sodorja magával Vikit. – Itt akarod vagy az ágyon?
- Az ágyon – izzik a nő hangja. Éppen csak érinti, de továbbra is a nyakánál fogva vezeti oda, önmagában a férfi termete, ereje visszautasíthatatlanságot teremt.
- Vedd le azt a rohadt szoknyát! – Viki vágyakozva engedelmeskedik. – Tovább! – Lekerül a bugyi is, közben a férfi megszabadul a nadrágjától. – Ez veszett gyors lesz, Cica! – Mire kimondja, Viki hívogatóan tárja szét a combjait. – Megy ez neked – immár édesen suttog. Lalo kontrollt veszítve, hangosan élvez el, Viki egész teste apró, ám kitartó, lassan csillapuló reszketéssel hálálja meg.
- Tuti áthallatszott két ajtón is – mosolyogva, ujjaikat összekulcsolva fekszenek egymás mellett.
- Érdektelen. Nem analfabéta, csendben is tudja, mivel töltjük az éjszakát. Feltüzel, ha domináns veled a pasi. Most is jól esett, tehetetlen lettél velem szemben.
- Mióta tudod?
- Amióta Zsolttal vagy. Másként nem lett volna köztetek annyira átható az egyensúly.
- Hogy jön ehhez egy másik férfi?
- Hajlamos vagy elfelejteni, hogy nemcsak Dokival közösen kényeztetett lányokat. Nem mondom, hogy többet láttam a hálószobában, mint te, de eleget.
- Már beszélsz Zsoltról, eddig tabuként kezelted.
- Nekem is ugyanannyi időm volt gondolkodni és döntéseket hozni, mint neked. Ez az egyik, nincs olyan, hogy ki nem mond. Része a múltunknak, miért tagadjuk le?
- Ezt most miért csináltad, meg akartad mutatni, hogy te is kézben tartasz? Sose voltál ilyen.
- Ugyan, Cica! – felkönyököl, felkapcsolja az éjjeli lámpát, hogy tisztán lássa kedvese arcát. – Hisztiztél, ez volt a legrövidebb módja, hogy elfelejtessem veled. Egy-két jól elhelyezett fogás, kellően emelt hangszín és ha már ott van benned a parázs, felizzik.
- Ha nincs parázs? Mi van, ha rosszul időzítesz?
- Az erőszak, a kezdők hibája.
- Olyan voltál, mint Zsolt, ha szabad róla beszélni.
- Az én eszköztáramban is megvan, használom, amikor a nőt ez lendíti át a holtponton, de nincs nélküle hiányérzetem. Ha valaki, te ismered a különbséget.
Olvasd a facebookon a Csokrok nélkült már az inkubátorban, a kézirat elkészülte során!
